Előszó
Megtisztelő feladat a semmiből iskolát teremteni.
Mert miről is van szó? Fel kell építeni egy házat? Be kell népesíteni a tantermeket? Minden óra elején és végén meg kell nyomni egy csengőt? Jó és...
Tovább
Előszó
Megtisztelő feladat a semmiből iskolát teremteni.
Mert miről is van szó? Fel kell építeni egy házat? Be kell népesíteni a tantermeket? Minden óra elején és végén meg kell nyomni egy csengőt? Jó és rossz jegyeket osztogatni a nebulóknak? Persze, ez is az iskola.
De a mi szándékaink szerint ennél sokkal több.
Az iskola alma mater. Tápláló anya, ahogyan a latinok nevezték. A tudás otthona. Az életre nyíló értelem háza. Amikor 1990 januárjában dr. Rónai Miklóssal, a Mechatronikai Szakközépiskola és Gimnázium frissen kinevezett igazgatójával először körbejártuk a még félig kész épületet, azt is tervezgettük hová, milyen tanterem, labor, műhely kerüljön. És még valamiről beszélgettünk: mi kell ahhoz, hogy e falak között igazi Iskola legyen? Ahol nemcsak a szaktárgyakat és a matematikát, fizikát, földrajzot, irodalmat és az emberiség múltját lehet megtanulni, hanem valamit a világ dolgairól, egymás tiszteletéről is. Ahová nem csak kényszerből, kötelességből jár "dolgozni" a tanár és a nebuló. Olyan iskoláról álmodoztunk, amilyen hajdan Sárospatakon, Pannonhalmán volt. Aminek szelleme van. Ahová tartozni, ahonnan kikerülni érdem és büszkeség dolga.
Négy esztendő talán még kevés volt ehhez. Tízszer négy sem lesz elegendő. De remélem - reméljük mindannyian, akik tanárként e feladat megvalósítására szerződtünk hogy ha majd néhány év múlva valamelyik osztály bankettjén felidézzük ezeket az éveket - úgy fogunk, úgy fogtok a "Mechatronikára" visszagondolni, mint életetek első alma materére.
E gondolatok jegyében ajánlom tanítványainknak és minden Olvasójának iskolánk első évkönyvét
dr. Kecsmár Ilona nevelési igazgatóhelyettes
Vissza 
