Esztétikai olvasókönyv

Előszó

Az esztétika - mint önálló filozófiai diszciplína a logikai (az igaz) megismerés és az etikai (a jó) cselekvés testvértudományaként a felvilágosodás korában, tehát a 18. század második felében keletkezett. Létrejöttében meghatározó szerepet játszott Alexander Gottlieb Baumgarten (1714- 1762) német filozófus és esztéta, aki Aesthetica c. (1750-1758) munkájában fogalmazta meg, fektette le az esztétika tudományos alapjait. Nézeteinek kifejtésére Gottfried Leibniz (1646-1716) monasz-elmélete késztette, miszerint a monászok (eszmei szubsztanciák) hierarchiát alkotnak, melyben egyesek magasabb rendűek a többinél aszerint, hogy milyen tisztán és határozottan tükrözik vissza a világmindenséget. Leibniz szerint az emberi megismerésnek három szférája különböztethető meg. Az elsőre a teljesen homályos (obskurus), a másodikra a részben tiszta, részben zavaros (konfuzus), a harmadikra a teljesen tiszta és világos képzetek a jellemzők. Az érzékelés, az érzéki képzetek szerepét ugyan alacsonyabb rendűnek ítéli a megismerésben - vitatkozva J. Locke-kal azt mondja: „... semmi sincs az értelemben, ami ne lett volna meg már előbb az érzetekben'', „kivéve magát az értelmet"-, de elfogadja, hogy a „szépség" appercepciójához az ezáltal a „szépművészetek" által kiváltott élmények befogadásához vezetnek. Elismeri tehát a művészet érzéki hatékonyságát, de a megismerési folyamat egészében szemlélve, csupán a tudomány előtti előkészítő fokozatnak tekinti. Baumgarten is magasabb rendűnek ítéli a tudomány szerepét, de kísérletet tesz arra, hogy megvizsgálja a szépnek és a művészetnek - mint „konfuzus" képzetnek - jellemző vonásait. Nézete szerint a művészet megreked ugyan az érzékiség fokán, de olt a saját határain belül tökéletes képzeteket nyújtó megismerés. Az esztétika ily módon - eltérően a logikától - nem más, mint az érzéki fokon történő megismerés, tehát a szépművészet tudománya. Az esztétikai jelenségek, az esztétikum megjelenési formáinak megfigyelése, tudományos igényű elemzése és leírása természetesen nem Gottlieb Baumgarten munkásságával kezdődik. Az esztétikum, illetve az esztétikum valamennyi megjelenési formája ugyanis egyidős az embernek a természeti szépre való rácsodálkozásával és a különféle műalkotások születésével. Ilyen értelemben az esztétikum megjelenési formái - azt mondhatjuk - együtt születtek a művészetekkel, az első művészi alkotásokkal. Vissza