Tranzisztoros egyenfeszültség-erősítők a méréstechnikában és az automatikában (dedikált példány)

Előszó

Az egyenfeszültség-erősítők a mérés- és műszertechnikában és a technológiai folyamatok automatizálásában egyre nagyobb szerepet kapnak. Növekvő jelentőségük azzal magyarázható, hogy a korszerű félvezető eszközök felhasználásával műszaki jellemzőik ugrásszerűen javultak. A korszerű félvezető eszközökkel megvalósított egyenfeszültség-erősítők legfőbb jellemzői a kisebb zavarszint és nullpont vándorlás, a nagyobb megbízhatóság és élettartam, a külső behatásokkal szembeni érzéketlenség és a kis méret.
Az egyenfeszültség-erősítőt mérőerősítőként kis egyenfeszültségek vagy egyenáramok, ill. egyenfeszültségű összetevőt is tartalmazó jelek nagypontosságú erősítésére, nullindikátor-erősítőként automatikus kiegyenlítési! mérőműszerekben kis egyenfeszültségek kimutatására, műveleti erősítőként egyenfeszültségű összetevőt is tartalmazó jelek formálására használjuk. Legfontosabb alkalmazási területei: egyenfeszültség- és egyenárammérő műszerek - a kisérzékenységű univerzális feszültségmérőktől a nagyérzékenységű nV- és pA-mérőkig - egyenfeszültségű oszcilloszkópok, regisztráló műszerek (kompenzográfok, koordináta-írók), analóg-digitál átalakítók, kis egyenfeszültséget vagy egyenáramot szolgáltató mérőérzékelők jelének mérésére készült üzemi és laboratóriumi műszerek, mérési adatfeldolgozó berendezések, analóg modellező- és számítógépek, orvosi elektronikus műszerek stb. Különösen megnőtt az utóbbi években az egyenfeszültség-erősítők iránti igény a szabályozástechnika területén. Határozott előrehaladás történt a szabályozási rendszerekben alkalmazott szervek egységes bemenő és kimenő jeltartományának kialakításában. A villamos szabályozók egységes jeléül az egyenáram látszik a legalkalmasabbnak. Ezért a villamos szabályozókban az érzékelők jelének erősítését, a szükséges hurokerősítést és a jel formálását egyenfeszültség-erősítővel (távadó, ill. jelformáló erősítővel) kell megvalósítani. Vissza