A leopárd földje

Fülszöveg

„Markus nem kis izgalommal, de magas hangon utasított, hogy most már azon a fán támasszam ki a puskát, amelyen az előbb még a leopárd tartózkodott. Igen ám csak az volt a baj, hogy ha erre kitámasztottam, akkor nekem pont háttal kapaszkodott a fán a leopárd, így várnom kellett, hogy oldalra forduljon. Néhány másodperc telt el talán, és én már „nyugodtan", zihálás, lihegés nélkül betámasztottam a puskát a fa villás ágába. Vártam, hogy a sebzett leopárd egy kicsit megforduljon, hogy oldalról újabb lövést tudjak leadni rá. A kutyák megtették a dolgukat, ezért hamarosan újabb lövés dördült el. A leopárd erősen bejelzett, már nem hörgött, csak azt lehetett látni, hogy hátraesett. Jobb mancsával még kapaszkodott a fa törzsébe és fejét hátravetve zuhanni kezdett lefelé, jobb első mancsának kapaszkodó fehér csíkjait a fa kérgén máig látom magam előtt ... A felszabadulás és boldogság elképesztő érzése járta át mindenem."
Jó szerencsém révén 2007 szeptemberében, valamint 2008 augusztusában két-két hetet tölthettem Namíbiában, amelynek végső és alapvető célja a leopárdvadászat volt, valamint a vadászszenvedély, a kihívás élménye, a magunk által kitűzött feladat teljesítése, és a már-már előre fel nem mérhető tehertétel magunk előtti végrehajtható bizonyítása, a „csak azért is megcsinálni és megvalósítani" élménye, de talán valójában és igazából erre nincs jó kifejezés, hiszen magam előtt és nyilvánvalóan családom és környezetem előtt is szerettem volna bizonyítani, hogy még képes vagyok erre is, mint sok minden másra. Könyvemben a két csodálatos vadászkaland tapasztalatairól szeretnék számot adni. Vissza