Gazdasági ásványtan és talajismeret

Előszó

Nem is olyan régen, még csak egy pár évtizeddel ezelőtt is, a talajismeretet senki sem tartotta önálló szaktudománynak. Otthona sem volt, az egyetemeken és főiskolákon ebben az időben még nem alapítottak talajtani tanszékeket s a kísérleti intézmények sorában még ekkor nem építettek talajtani kísérleti állomásokat. A talajismeret körében a tudományos kutatás a mult század első felében indult meg, akkor egyes kutató-, kísérleti intézetek - növénybiológiai és növénytermesztési kísérleteik közben - a talajt is vizsgálat alá vették. Elsősorban a mezőgazdasági kémiai intézetekben kutatták a talajoknak növényekkel szemben tanúsított viselkedését és keresték a talaj termékenységének fokozására szolgáló anyagokat és módszereket. Ebben az irányban azután valóban nagyértékű felfedezések követték egymást. A legfontosabbak ezek közül Liebig J. nevéhez fűződnek, aki a műtrágyázás alapelveit fektette le 1840-ben. Azután Pasteur következett a talajbaktériumok szerepét illető korszakos felfedezésével, majd Berthelot a talajnak nitrogénkötőképességét állapította meg. Ezek után Hellriegel és Wilfahrt a növényeken élő nitrogénkötő baktériumokat, Schloesing és Muntz a talajban lefolyó nitrifikációs folyamatokat (1876), végül Winogradsky (1886) a nitrifikáló baktériumok csoportját fedezte fel.
A legutolsó időben a legnagyobb érdem P. Wagnert illeti meg, aki 50 éves tudományos kísérleteivel műtrágyáknak hatását és alkalmazási módját állapította meg.
A mult század második felében nagyon fontos munka indult meg Oroszországban is, ahol az addig szokásban volt igazságtalan adózást iparkodtak talajvizsgálatok segítségével megszüntetni. Evégből elhatározták, hogy az egész országnak talajait megvizsgálják és termékenység szempontjából osztályozzák és térképezik. Vissza