Triola

Előszó

TRIOLA = két időegység alatti három egyenértékű hangot
jelölő zenei kifejezés.
Ezzel a címválasztással az egyenrangúságot akartuk hangsúlyozni; vagyis azt, hogy nem tartunk igényt semmiféle értékrendi besorolásra egymás között - egyforma figyelmet kérünk minden olvasónktól a magunk számára. Annál is inkább, mert a versekkel jelentkező Hanácsek Erzsébet és Hanácsek Zsuzsanna - testvérek, élményanyaguk, költői alapállásuk rokoni közelsége fellelhető a versekben, és nagyjából egyidőben kezdtek el írással foglalkozni.
Témaválasztásuk is gyakran hasonló, ám hangszínük mégis egyéni. Erzsébet halk, finom hangvételéhez képest Zsuzsanna időnként keményebb, súlyosabb és tragikusabb nővérénél.
Én három kis drámával csatlakozom hozzájuk, olyan műfajjal,
ami más megítélés alá tartozik, mint a költemények; e három
színpadi művel másként fogalmazva meg azokat az erkölcsi-érzelmi-társadalmi problémákat, amelyek a múltban és a jelenkorban foglalkoztatnak minden, tisztán látni kívánó embert; a női, jellegzetesen feminin aspektusból közelítve mai - és egy másik történelmi - korunk tüneteihez. Ez a „női" alapállás versek és drámák között a kapcsolódási pont, ez a férfias szemlélettől merőben elütő.
A rezonanciák, az érzelmi reagálás hasonlóságai - dacára a
kétféle műfajnak - tesznek minket igazán TRIOLÁVÁ.
Budapest, 2001. január
Horváth-Hoitsy Edit Vissza