Japán válaszai a változó világ kihívásaira

Előszó

Japán nyugati értelemben vett alkotmányos monarchia, amelynek demokratikus, többpártrendszeri kereteit a második világháborúban elszenvedett vereség után, az amerikai diktátumra készült és 1947-ben elfogadott alkotmány határozza meg. A háború előtt és alatt betiltott pártok újraéledtek ugyan, de a távol-keleti szigetországban 1955-től 1993-ig gyakorlatilag "egypárti rezsim" működött: a konzervatív Liberális Demokrata Párt (LDP) volt hatalmon, csaknem végig töretlenül abszolút többséget élvezve a parlament alsó- és felsőházában egyaránt. A kormányalakítás joga mindvégig az LDP-t illette meg. A párt sajátos belső frakció-struktúrán alapult, ami politikai és kádermenedzselési mechanizmusának a gerincét képezte. A frakciók erőviszonyuk alapján osztoztak a legfontosabb posztokon: a miniszterelnök, a kabinetfőnök, a pártfőtitkár személye és néhány kiemelt tárca - pénzügyi, külkereskedelmi és ipari, külügyi - sorsa felett. Az említett 38 éves időszak tehát egy politikai monokultúra, belterjesség jegyében telt el Japánban, mivel az LDP volt az egyetlen átütő súlyú ideológiai bázist nyújtó politikai erő a szigetországban. Ez az ideológiai alap a demokratikus liberalizmus volt. A távol-keleti ország - amely ez alatt a rezsim alatt olyan gazdasági nagyhatalommá nőtte ki magát, amely ma már a politikában is erre a státuszra tart igényt - politikai fejlődéstörténete tulajdonképpen nem más, mint az LDP története, amely konkrét személyi összefonódások szövevényes láncolatát alkotja. A többi politikai erő ehhez a folyamathoz csak asszisztált. Az LDP alakulását befolyásoló események nem egy esetben évtizedekkel később éreztették - éreztetik - igazi hatásukat. Ugyanígy a párt egyes vezéregyéniségeinek a sorsa is számos esetben sajátos fáziseltolódással hatott a japán belpolitikai életre. Ezért a mai helyzet megértése feltételez bizonyos múltbeli ismereteket. Vissza