Trópusi állat

Fülszöveg

A "trópusi állat", Pedro Juan Gutiérrez kubai író regényének "hőse", nem ismeretlen a magyar olvasó előtt: a szerző Piszkos havannai trilógiájának szinte valamennyi novellájában szerepelt. A "trópusi állat" kifejezés ugyanis egy sajátos emberi jelenséget takar, amelyet a Trilógiában - és itt is - egy Pedro Juan nevű szereplő testesít meg (a szerző gyanítható alteregójaként), aki egyes szám első személyben vall minderről: a castrói szocializmus, a paradicsomi pokol zsigerekig hatoló rohadásáról és személyiségpusztító mákonyáról. Az érzékeny művész-értelmiségi (Pedro Juan a műben ötvenéves, frusztrált író, aki sehogyan sem képes nekifogni első regényének) szükségképpen fokozódik le az irracionális, "állati" szintre; majdhogynem a tébolyult szexualitás marad számára az egyetlen kitörési pont, amelyben még - paradox módon - embernek (őszintének és szabadnak) érezheti magát. Érzéki őrületét két asszony, két véglet között próbálja egyensúlyba hozni. Az egyik Agneta, a negyvenes svéd kékharisnya, akinek a fantáziáját Pedro Juan az írásai révén ragadja meg, s aki, a maga északiságában a józanság felé billentené őt. A másik Gloria, az író havannai szomszédasszonya - harmincas, gyerekes és gyermeki, mulatt démon, amúgy táncosnő és prostituált -, aki ösztönös életerejével, romlott ártatlanságával (ártatlan romlottságával) semmihez sem fogható trópusi televény: a kubai valóság metaforája. Pedro Juan az írás révén (önmagát üstökön ragadva) szeretne e fortyogó, miazmás lápvilág fölé kerekedni. A trópusi közeg fülledtségét, vitalitását a szöveg is hordozza: Gutiérrez prózája ugyanolyan sodró, szenvedélyes, amilyen erővel és sebességgel a kubaiak beszélnek, táncolnak, szeretkeznek. Vissza