A történelem teológiai értelme

Fülszöveg

Bibliai értelemben a történelem Isten és az emberiség közti dialógus, amely megkülönböztethető időszakokban zajlik le. Idő és történelem az Újszövetségben nem időfolyam, sem pusztán pontszerű történelmiség, hanem történelmi egzisztenciánk léttere és látóhatára, amelyét Isten üdvözítő szándéka és az emberi engedelmesség vagy engedetlenség nyit meg számunkra. Ez a történelem nem képzelhető el se vonalnak, se körnek, sem nem spirálnak, hullámvonalnak, ingalengésnek, de dialektikus hármasugrásnak vagy szerves növekedési folyamatnak sem legföljebb dialogikusan előrehaladó feszültségmezőnek két olyan pólus között, amelyek véglegesen össze vannak kötve egymással Krisztusban.
A keresztény minden utópia, vágyálom, ideológia, történelemmítosz és illúzió radikalizmusával szembeállítja a józanságot, a valóság tudomásulvételét, az elengedettséget, a fölényes humort és a törhetetlen reményt. A tradicionalista restaurációval és a megmerevedett konzervativizmussal szemben eszkatológikus... Tovább

Fülszöveg

Bibliai értelemben a történelem Isten és az emberiség közti dialógus, amely megkülönböztethető időszakokban zajlik le. Idő és történelem az Újszövetségben nem időfolyam, sem pusztán pontszerű történelmiség, hanem történelmi egzisztenciánk léttere és látóhatára, amelyét Isten üdvözítő szándéka és az emberi engedelmesség vagy engedetlenség nyit meg számunkra. Ez a történelem nem képzelhető el se vonalnak, se körnek, sem nem spirálnak, hullámvonalnak, ingalengésnek, de dialektikus hármasugrásnak vagy szerves növekedési folyamatnak sem legföljebb dialogikusan előrehaladó feszültségmezőnek két olyan pólus között, amelyek véglegesen össze vannak kötve egymással Krisztusban.
A keresztény minden utópia, vágyálom, ideológia, történelemmítosz és illúzió radikalizmusával szembeállítja a józanságot, a valóság tudomásulvételét, az elengedettséget, a fölényes humort és a törhetetlen reményt. A tradicionalista restaurációval és a megmerevedett konzervativizmussal szemben eszkatológikus nyíltsággal néz a jövendő elé és hivatásának mind nagyobb követelményei elé, a romboló újításszomjjal és fanatikus messianizmussal szemben váUalja az engedelmességet a mindenkori „óra" iránt és a várnitudás türelmét, amíg idő van.
Végső soron nemcsak a filozófusnak, de a teológusnak is csak töredékes marad a történelem. A szimfónia egy tételének töredéke, amelyet senki sem tud most kiegészíteni. A teológia is csak azt kutatja, hol fedezhető föl létünk töredékességében valami irányulás az egész felé.
Tuba Iván Vissza