Tudat, nyelv, kommunikáció

Előszó

Van valami, ami bizonyos mentális jelenségeket (ilyenek például a vélekedések, szándékok, kívánságok) alapvetően megkülönböztet más pszichikai és fizikai eseményektől, állapotoktól. s ez nem más, mint a szóban forgó jelenségek intencionalitása, vagyis az a tulajdonságuk, hogy minden szituációban valamilyen tárgyra vagy tényállásra irányulnak illetve vonatkoznak. Ez a fajta tárgyra irányultság - noha nem minden mentális eseményt és állapotot jellemző vonás - vitathatatlanul a tudat lényeges, s pusztán fiziológiai magyarázatokkal meg nem ragadható specifikuma.
De vajon rendelkezésünkre áll-e olyan módszer, amely révén megfelelő leírást adhatunk az intencionális jelenségekről és a közöttük fennálló viszonyokról? Vajon az intencionális jelenségek közötti viszonyok leírásakor milyen természetű kapcsolatokkal találjuk magunkat szembe? Okságiakkal? esetleg egészen más természetűekkel? S miképpen jelenítődnek meg ezek a viszonyok fogalmi szinten? Hogyan telítődnek intencionális tartalommal a dolgokról és a cselekvésekről alkotott fogalmaink? S milyen módon válik ez az intencionális tartalom egyúttal a nyelvi jelentés részévé is? Egyáltalán, miképpen jellemezhető az intencionalitás és a nyelvi reprezentáció közötti kapcsolat? Alapvetően nyelvi természetűek-e fogalmaink és a dolgokkal kapcsolatos vélekedéseink? Ha nem, akkor milyen módon közvetítődnek a nyelvi kommunikáció folyamatában a megnyilatkozások hátterében rejlő intencionális állapotok és a közlőnek az üzenet tartalmával kapcsolatos attitűdjei? Miképpen válhat a nyelvi aktusok fogalmi reprezentációja a kifejezett gondolattartalom részévé? Befolyásolhatja-e - s ha igen, milyen módon - a választott kommunikációs technika a nyelvhasználatot és ezen keresztül a valóság fogalmi reprezentációját? Vissza