Tudományos tevékenységi formák a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1904-től 1945-ig terjedő működésében

Előszó

Részlet:
TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉGI FORMÁK A MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TÁRSASÁG 1904-TŐL 1945-IG TERJEDŐ MŰKÖDÉSÉBEN
I. A Társaság megalakulásának feltételei és előzményei
1. A magyar nyelvtudomány történetét tárgyaló tanulmányok a nemzetközi színvonalú hazai nyelvészet kialakulását a XIX. század második felére teszik, az új magyar nyelvtudomány igazi kibontakozását általában az 1870-es évektől számítják, s első korszakának végét az első világháborúval, illetőleg 1919-cel vagy az 1920-as évek elejével jelölik meg. (L.: Bárczi Géza - Benkő Loránd - Berbár Jolán, A magyar nyelv története. Bp. Tankönyvkiadó. 1967. 585. - Balázs János: A hazai magyar és finnugor nyelvészet története 1850-től 1920-ig: Tanulmányok a magyar és finnugor nyelvtudomány történetéből (1850-1920). Szerk. Szathmári István. Bp., 1970. 13. - Benkő Loránd: A szintézisek szerepe a magyar nyelvtudományban: A nyelvtudomány a haladásért. Szerk. Király Péter. Bp., 1969-45. - Szathmári istván: The Hungarian Language. Edited by Loránd Benkő and Samu Imre. Bp., 1972. 355-61. - Éder Zoltán, A magyar nyelvtudomány történetére vonatkozó munkálatok az utóbbi negyedszázadban (1945-1970) Bp., 1972. MNyTK. 130. sz. 5.)
A nyelvészetnek sok ága, különösen a finnugrisztika és a nyelvtörténet kiemelkedő eredményeket ért el ebben a korban az adatok feltárásában, feldolgozásában, értékelésében. A finnugor kutatások vezéregyénisége az 1870-es évektől 1892-ben bekövetkezett haláláig Budenz József volt, aki - Bárczi Géza megállapítása szerint - "A régi, Grimm - Bopp-féle iskolához tartozik, melyet ekkor már erősen ostromolt az ún. újgrammatikus iskola, de hatalmas tudása, józan lelkiismeretessége s nem utolsósorban zsenialitása kora legnagyobb nyelvészei közé emelik." (L. Bárczi - Benkő - Berbár i. m. uo.) Bizonyára az itt méltatott tulajdonságainak köszönhető, hogy tudományos működése eredményeképpen nemcsak a magyarországi finnugor nyelvészet emelkedett európai rangra, hanem hozzájárult a magyar nyelvtudomány századvégi felvirágoztatásához is. Ilyen irányú (a történeti nyelvtanban, a leíró és alkalmazott nyelvészeti diszciplínákban végzett) munkásságról Szathmári István adott összefoglaló képet, hangsúlyozva, hogy Budenz emellett "tanítványainak (Simonyi Zsigmond, Szinnyei József, Munkácsi Bernát, Halász Ignác, Balassa József, Vikár Béla stb.) sokrétű tevékenysége révén is hatott". (Szathmári István: Budenz József és a korabeli nyelvtudomány: MNyj. XIX, 5-16.) Vissza