Bocsánatos bűn

Fülszöveg

"Onnan jöttem magam is, ahol alig volt több az asszony, mint vagyont gyarapító vagyontárgy, akinek kiszolgáltatottságában csak annyi joga volt, hogy szabadon akarhatta, amit az ura akart. Megalázó volt ezeknek az asszonyoknak a helyzete, amit talán maguk nem is tudtak, s érezni is csak félve érezhették. Félreértés ne essék, nem a férjek voltak ennek az okai, az élet, mely ilyen könyörtelenné tette őket, családjukkal, feleségükkel, akit pedig mindennél jobban szerettek.
Ezek az emberi viszonylatok mostanra megváltoztak ugyan, de fájdalmasan kísért még a múlt, s minden felelősséget érző embernek választ kell adnia arra a kérdésre: hát hogyan is lesz ezután?
Országjárásom során gyakorta találkoztam ezekkel a torz emberi viszonylatokkal és nem hagyott nyugodni a gondolat: ezt kell megírni! A magam módján ezzel a regénnyel akartam válaszolni erre a nyugtalanító kérdésre, s hogy ez mennyire sikerült, nem az én dolgom eldönteni.
Azzal bocsátom útjára első regényemet, amely bizonyára nem mentes a hibáktól, hogy tudatossá tegye az olvasóban a gondolatot, ezután már másként kell élni. Másként, emberi módon, emberi méltóságunk tudatában, s egyáltalán felismerni a legnagyobbat: emberek vagyunk! Emberek, akik alakítói vagyunk saját életünknek, mert felnőtté értünk, s módunkban van a megváltozott gazdasági viszonyok után megváltoztatni emberi viszonylatunkat is.
Anna, a történetem hőse - jelkép. Jelkép, mondom, de azt is mondhatnám, hogy példakép. Olyan valaki, aki felismerte, hogy hogyan nem szabad és hogyan nem lehet élni. Azt ugyan még nem tudja, hogy kellene, talán elég is, hogy a tagadást tudja. Ez nem kevés, ha nem is elég ma még. Szeretem ezt az asszonyt, akinek értettem fájdalmát és szenvedését és együtt örültem vele, amikor eljutott a felismerésig. Nehezen jutott el eddig, nem is siettettem, de hagytam, hadd élje a maga emberveszejtő életét, mert tudtam, hogy ebből a sötétségből, s sok szenvedés árán is, de kijut a fényre." Vissza