Turistakönyv

Előszó

Terméskőből emelt karcsú emlékoszlop áll a Vöröskőszikla tetején. A magyar turistatársadalom, a természetbarátok emelték a felszabadulás után hálájuk és szeretetük jeléül azok iránt, akik mérhetetlen áldozatok, kiontott vérük árán hozták el nekünk a szabadságot.
A Vöröskő-szikla a Pilis-hegység egyik legszebb pontján, Leányfalu felett emelkedik meredek falként a magasba. Neve onnan ered, hogy a kelő nap sugarai a síkság fölött szétömölve ott törnek meg először és a pirkadat bíboraranyát hintik a Pilis Dunához vezető előretolt sziklabástyájára.
A Vöröskő-sziklát 1944 decemberében nemcsak a hajnal festette pirosra. Vác felől a Dunán átkelve itt törték át Zámercev vezérőrnagy csapatai a németek védelmi vonalát, hogy szorosabbra vegyék, majd bezárják a főváros körül a gyűrűt és lendületes, hősi rohamukkal részesei legyenek Budapest felszabadításának. A hideg, szürke sziklákat szovjet katonák meleg vére festette pirosra, népadta elnevezését a történelem is megerősítette.
A Vöröskő-szikla és környéke a felszabadulásig szigorúan tilos terület volt, ahova csak grófok, bárók, bankár-földbirtokosok és előkelő vadásztársaságaik mehettek és élvezhették a csodálatos kilátást, amit a két Dunaág-ölelte Szentendrei-sziget, a Börzsöny egymás fölé ágaskodó csúcsai, a szerteszórt falvak, a keskeny csíkokra hasogatott szántóföldek és a távoli, határozatlan körvonalakkal kirajzolódó Mátra nyújt a szemlélőnek... Vissza