Csepeli Munkásotthon Réti Pál Fotóklub

Előszó

A korabeli "Fogaskerék" újság tanúsága szerint - mely akkor a Weiss Manfréd gyár és Csepel sajtóorgánuma volt - a fotóklub 1928-ban alakult, a gyár műszaki értelmisége és alacsonyabb beosztású mesterek passziójaként. A csoport tagjai eleinte a mindennapi életben munka közben, kirándulásokon, családi összejöveteleken készített felvételeket hívatták elő, ahol éppen tudták. E népes társaság vezetője az 1940-es évek végén Reicher József fotográfus lett, aki szakmai tudását átadta a többieknek. A kitűnő szakembertől megtanulták a megfelelő gép kiválasztását, a filmelőhívást, a képek nagyítását, a gyakorlati fényképezés és a természetfényképezés ismereteit. Első klubhelységük a Rákóczi Ferenc és az Ady Endre úti sarokházban volt. A tagság száma csak lassan, a gépek és eszközök olcsóbbá válása után emelkedett, még a háború után is, amikor a kör új helyére, a Csepeli Sportszálló alagsorába költözött. Az 50-es évektől a Csepeli Munkásotthon szakköreként működött és gyakran szerepelt kiállításokon, többek között a Magyar Néphadsereg Központi Klubjában, a Budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Klubjában, majd a 60-as évektől Dömsödön, Dunaharasztiban, Sárbogárdon és Miskolcon. A kör vezetője ekkor már Prém György volt.
Amikor 1968-ban elkészült az új Munkásotthon épülete, a fotókör a jelenlegi helyére költözhetett, ahol szakköri helyiség és igen korszerű fotólabor várta a tagságot. Ekkor nevezték ki a szakkör vezetőjévé Szemerédy Zoltán fotószakírót. Az ő vezetése alatt a korábbinál magasabb színvonalú művészeti tevékenység bontakozott ki. Az ő tanítása szerint csakis tudatos, összehangolt folyamat biztosíthatta elképzeléseik megvalósítását, a művészi és technikai szempontot pedig nem lehetett különválasztani. A technika megismerhető, megtanulható és megfelelő alkalmazása elsajátítható. Mindezek gyakorlatra váltása érdekében tanfolyamokat, előadásokat tartott a kör tagjainak. A fotókiállításokra beérkező képanyagot más szakemberek bevonásával zsűrizte. Vissza