A csönd

Fülszöveg

Tusnády László ebben a verskötetében úgy marad hű önmagához, úgy folytatja útját, úgy építi tovább következetesen életművét, hogy egyszersmind meglepi közönségét és valami váratlanul újszerűt mutat fel: saját verseit bilingvis - magyar - olasz - kiadásban. A műfordító ezúttal önmaga fordítója lett, miután a világ - az igazi nagyvilág: nyugat és kelet - népeinek költeményeit ültette át nyelvünkre, most anyanyelvén költött verseit adja közre azon az „idegen" nyelven, amelyet, mint számára legkedvesebbet a külhoniak közül, idegennek már nem is nevezhet. Az eredmény olyan egyszemélyes, de kétnyelvű verskönyv, amely irodalomelméleti-irodalomtörténeti szempontból is izgalmas és távlatos kérdések sorát veti fel.
A nem szakmai közönség számára is tanulságos, hogyan tesz európaivá egyetemes-emberi és sajátosan magyar témákat. Tusnády László nemcsak arra képes, hogy „olaszos" - petrarcai- klasszicista veretű vagy éppen a hermetisták gnómikus tömörségére emlékeztető - verseket írjon, hanem arra is, hogy a műfordítás-irodalom régi előítéletei alapján „exportképtelennek" minősített, mélyen és súlyosan magyar érzéseket, problémákat, témákat hitelesen szólaltasson meg egy jellegzetesen nyugati nyelven, aminő az olasz.
Lássuk, olvassuk, hallgassuk, Janus Pannonius modern ébresztője, a magyar-olasz lírikus kéthangú lantján hogyan talál ismét egymásra a pannon és a talián múzsa!
Tusnády László 1940-ben született. Ötvenkilenc éve Sátoraljaújhelyen van az otthona. Koltay-Kastner Jenő professzornál írta szakdolgozatát Torquato Tassóról. Negyvenhat évvel ezelőtt kezdte el a nagy olasz költő műveinek a fordítását. Elsősorban a magyar és az olasz irodalommal foglalkozik, de meggyőződése szerint az alapos művészi és tudományos munkához szükséges a testvérmúzsák kutatása, a látszólag távoli kultúrák ismerete is, mert a mi ősi gyökereink Eurázsia igen fontos szellemi kincseit őrzik.
A nyugati nyelvek mellett a török, perzsa és az arab nyelvvel is foglalkozott A tűnt idő hírnökei című kötetében hatvanöt török költemény átültetése is napvilágot látott.
Olasz nyelvű versei coratói és nápolyiantalógiákban, milánói és Santo Stefano Belbo-i irodalmi és művészeti folyóiratokban láttak napvilágot.
1980-ban a Római Nemzetközi Tudományos és Művészeti Leonardo da Vinci Akadémiának és a Nápolyi Nemzetközi Tudományos és Művészeti "Pontzen" Akadémiának lett a tiszteletbeli tagja.
A tudományos és művészeti munkájával párhuzamosan éltető elemének, küldetésének tekinti a tanítást. Sárospatak olasz testvérvárosának, Collegnónak a díszpolgára.
Az irodalomtudomány kandidátusa. Egyetemi doktori címet a Kossuth Lajos Tudományegyetemen kapott. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja. A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Doktori Bizottságának a tagja. 1999 szeptemberében Széchenyi Professzori Ösztöndíjat kapott. Vissza