Előszó
Részlet a könyvből:
- Flóra, le igazán kegyetlen vagy!
- Te meg kiállhatatlan vagy, Zdenkó!
- Mondhatom, szépen beszélsz a vendégeddel!
- Te nem vagy vendég, Zdenkó. Te az unokabátyám vagy, s...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- Flóra, le igazán kegyetlen vagy!
- Te meg kiállhatatlan vagy, Zdenkó!
- Mondhatom, szépen beszélsz a vendégeddel!
- Te nem vagy vendég, Zdenkó. Te az unokabátyám vagy, s azt hiszem, nem először töltöd a szünidői itt nálunk.
- Szemrehányás akar ez lenni?
- Ugyan kérlek, te is jól tudod, hogy nem teszek szemrehányást, nincs is miért. Mindig szívesen láttalak mint rokont, s ha régebben, mint gyermekek sokat veszekedtünk, talán verekedtünk is együtt, azért én - én szerettelek - mint rokonomat - és -
A fiatal ember, aki eddig a padon ülve cigarettázott a leány mellett, most felugrott s szinte haragosan nézett rá.
- Hát ez sem igaz! Nem szerettél mint rokonodat sem, soha! Csak épen hogy megtűrtél - mert kénytelen voltál vele.
A leány nem felelt. Hirtelen eszébe jutott, milyen durva, kiméletlen, rakoncátlan fiú volt Zdenkó. Mennyi keserűséget, sőt szomorúságot okozott neki minden nyáron, mikor a szünidőt itt töltötte náluk, milyen kegyetlen, brutális volt az ő kedves virágaival, állataival, babáival...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal