Előszó
Részlet a könyvből:
"Száz korona
A családi tanács határozata ellen nem volt fellebbezés. Elhatározták, hogy a Cilike esküvőjét el kell halasztani, mert a kis lány még nem eléggé érett a férjhezmenésre.
Akivel minduntalan annyi baleset történik, azt nem lehet elengedni olyan messze útra, idegenbe, hogy megkezdje a felelősségteljes asszonyi életet, ahol a szelesség, gondatlanság bizony-bizony már súlyosabb következményekkel jár...
Mert például ha Cilike szeleburdiságból leejt a kezéből egy tál süteményt, s a habos fánkok szertegurulnak a szőnyegen, ezen ugy-e jót lehet nevetni?... De ha Cilike férjhez megy, gyereke születik s aztán szeleburdiságból a kis babát ejti le a földre - ezen már ugy-e nem lehet nevetni?...
Ilyen s ehhez hasonló ijesztő példákat hoztak fel a mama és Teréz néni, ezzel érveltek mindenki ellen, s így nyertek szavazattöbbséget a családi tanácsban.
Laci tehát elutazott Szarajevóba egyedül, Cilikét pedig az édesanyja, hogy bánatát kissé felejtse, elvitte néhány hétre Ellához, Budapestre szórakozni.
Cilike ugyan kijelentette, hogy ő nem fog szórakozni, ő nem megy el sehová, mert nagyon búsúl. Igen-igen zokon vette, hogy ő még mindig csak kislánynak tartják s hogy egyáltalán nincs semmi tekintélye.
Elhatározta, hogy ezentúl csak a komoly munkának fog élni, egész idejét a háztartásnak szenteli s egyáltalán semmiféle mulatságban nem vesz részt.
Kivéve persze a színházat, amelyért rajongott Cilike, meg egy-két hangversenyt, no meg a felolvasásokat persze."
Vissza 
