Előszó
Részlet a könyvből:
Mikor is találkoztam utoljára Cilikével? Hadd gondolkozzam kissé... Igen, most már emlékszem. Akkor Cilike fiatal asszony volt.
A Gyöngyharmat-utcában lakott a férjével,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Mikor is találkoztam utoljára Cilikével? Hadd gondolkozzam kissé... Igen, most már emlékszem. Akkor Cilike fiatal asszony volt.
A Gyöngyharmat-utcában lakott a férjével, Kőváry László mérnök úrral s a három kis gyermekével, Cilikével, Lacival és Vilmával.
Boldog, elégedett, nyugodt családi élet. a sok viszontagság, vidám és tréfás balesetek sora és komoly, igazi megpróbáltatások után, csendes, nyugalmas vizeken evezett most Cilike. A felhők elvonultak, fölötte sütött a nap, szép volt az élet, és úgy látszott ezentúl így lesz már mindig.
Utolsó találkozásunk emlékszem úgy történt, hogy kimentem hozzá látogatóba, a Gyöngyharmat-utca 904. szám alatt levő szép kis kertes házba. Már nagyon régen nem hallottam felőle semmit és kíváncsi voltam reá, hogy van, mit csinál?
Hát Cilike éppen az ablaknál ült és varrt. Azaz, hogy foltozott. Nem díszes kézimunkát hímzett, aranyszállal, ezüstfonállal, ezerszínű tarka, színes selyemmel, hanem foltozott - jó erős, vastag, barna patent-harisnyát, pici gyermeklábra valót, de ökölnyi lyukakkal a térdén.
Vissza 
