Régi emlékek
Regény fiatal leányok számára
Szerző
Grafikus
| Kiadó: | Dante Könyvkiadó |
| Kiadás helye: | Budapest |
| Kiadás éve: | |
| Kötés típusa: |
Félvászon
|
| Oldalszám: | 95
oldal
|
| Sorozatcím: | |
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar
|
| Méret: |
24 cm x 17 cm
|
| ISBN: | |
|
Megjegyzés:
|
Biczó András fekete-fehér rajzaival illusztrált. Negyedik kiadás. K. J. nyomda nyomása.
|
Értesítőt kérek a kiadóról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
Előszó
Részlet a kötetből:
"Tizennyolc éves voltam, mikor a tanítónőképzőt elvégeztem, vizsgálataimat sikeresen letettem, s a diplomával kezemben mosolyogva, tele reménységgel, vidáman és várakozással...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"Tizennyolc éves voltam, mikor a tanítónőképzőt elvégeztem, vizsgálataimat sikeresen letettem, s a diplomával kezemben mosolyogva, tele reménységgel, vidáman és várakozással eltelve néztem a világba.
Nem akartam tanítónő lenni...
Valahogy úgy fáztam attól a gondolattól. Édes anyám meg attól félt, hogy, Isten tudja, hova, merre neveznének ki, s akkor egyedűl kellene elmennem, mert ő nem jöhetett volna velem Feri bácsi miatt.
Feri bácsi a nagybátyám volt, édes anyám testvére.
Az ő házában laktunk és anyám vezette a háztartást.
Nem voltunk gazdagok.
Édes anyámnak épen csak szerény özvegyi nyugdíja volt meg, Feri bácsi meg tisztviselő volt a városnál.
De azért, ha szerényen is, de jó módban éltünk, soha semmiben nem szenvedtünk szükséget, sőt néha telt egy-egy kis mulatságra is.
Én mindig vidám, mindig jókedvű voltam. Valahogy úgy képzeltem, úgy éreztem, mintha nálunk mindig sütött volna a nap.
Ha most visszaemlékezem arra az időre, - mert rég a húsz év előtt történt dolgokról beszélek, - alig tudom elhinni, hogy csakugyan én voltam-e akkor az a gondtalan, vidám gyermek?..."
Vissza
Fülszöveg
Részlet a kötetből:
"Tizennyolc éves voltam, mikor a tanítónőképzőt elvégeztem, vizsgálataimat sikeresen letettem, s a diplomával kezemben mosolyogva, tele reménységgel, vidáman és várakozással eltelve néztem a világba.
Nem akartam tanítónő lenni...
Valahogy úgy fáztam attól a gondolattól. Édes anyám meg attól félt, hogy, Isten tudja, hova, merre neveznének ki, s akkor egyedűl kellene elmennem, mert ő nem jöhetett volna velem Feri bácsi miatt.
Feri bácsi a nagybátyám volt, édes anyám testvére.
Az ő házában laktunk és anyám vezette a háztartást.
Nem voltunk gazdagok.
Édes anyámnak épen csak szerény özvegyi nyugdíja volt meg, Feri bácsi meg tisztviselő volt a városnál.
De azért, ha szerényen is, de jó módban éltünk, soha semmiben nem szenvedtünk szükséget, sőt néha telt egy-egy kis mulatságra is.
Én mindig vidám, mindig jókedvű voltam. Valahogy úgy képzeltem, úgy éreztem, mintha nálunk mindig sütött volna a nap.
Ha most visszaemlékezem arra az időre, - mert rég a...
Tovább
Fülszöveg
Részlet a kötetből:
"Tizennyolc éves voltam, mikor a tanítónőképzőt elvégeztem, vizsgálataimat sikeresen letettem, s a diplomával kezemben mosolyogva, tele reménységgel, vidáman és várakozással eltelve néztem a világba.
Nem akartam tanítónő lenni...
Valahogy úgy fáztam attól a gondolattól. Édes anyám meg attól félt, hogy, Isten tudja, hova, merre neveznének ki, s akkor egyedűl kellene elmennem, mert ő nem jöhetett volna velem Feri bácsi miatt.
Feri bácsi a nagybátyám volt, édes anyám testvére.
Az ő házában laktunk és anyám vezette a háztartást.
Nem voltunk gazdagok.
Édes anyámnak épen csak szerény özvegyi nyugdíja volt meg, Feri bácsi meg tisztviselő volt a városnál.
De azért, ha szerényen is, de jó módban éltünk, soha semmiben nem szenvedtünk szükséget, sőt néha telt egy-egy kis mulatságra is.
Én mindig vidám, mindig jókedvű voltam. Valahogy úgy képzeltem, úgy éreztem, mintha nálunk mindig sütött volna a nap.
Ha most visszaemlékezem arra az időre, - mert rég a húsz év előtt történt dolgokról beszélek, - alig tudom elhinni, hogy csakugyan én voltam-e akkor az a gondtalan, vidám gyermek?..."
Vissza 
