Tüzes kemence (dedikált példány)

Fülszöveg

"Mi nem tegnap léptünk be a magyar történelembe. Őseink nevét ugyan nem jegyezték fel, de bizonyos, hogy itt voltak, mint jobbágyok, mint dolgozók, mint igazi államalapítók, mert nélkülük, munkánk nélkül államot alapítani nem lehetett volna".
Nem a véletlen szült bennünket, hanem a törvényszerűség. Mi az élet törvényét juttatjuk kifejezésre és az emberi történelem betetőzését jelentjük. Eltűntek a királyok és császárok, eltűntek a bankárok és gyárosok, eltűntek a földbirtokosok, és mi örökre maradunk, mert mi vagyunk a munka, az alkotás és a teremtés.
Nem vagyok ír, sem történész. Legalábbis olyan értelemben, hogy nem "szakmám" a történelem, és nem hivatásom az írás. Könyvem megírásánál egyetlen szempont vezetett: csak az igazat akartam elmondani, úgy, ahogy történt, ahogy láttam és átéltem.
Egy szervezett munkás útját vázoltam fel - sorsomat -, világtörténelmi hullámverések sodrában. érzékeltetni akartam, milyennek láttam, tudtam osztályomat, amikor a világban történelmi események - háborúk, katasztrófák - zajlottak le, forradalmak buktak el vagy győztek.
Nyilvánvaló: nagy feladatra vállalkoztam, és az eredmény nem lehetett egyenértékű a szándékkal.
Két világháború munkásnemzedékének akartam emléket állítani. Emlékművet a magyar szervezett munkásnak - holtaknak és élőknek egyaránt, olyanoknak, akiknek életéről és áldozatos harcáról méltóképpen eddig nagyon kevesen emlékeztek meg.
Ha az emlékműhöz egyetlen téglát sikerült leraknom - elértem célomat. Vissza