Tűztündértánc

Fülszöveg

Gyerekkorom óta írok. Viszont hazugság volna azt állítani hogy megállás nélkül. Volt hogy évekig semmit sem írtam, meg olyan is, hogy írtam ugyan, de nem tetszett. Mindig tudtam, hogy művészlélek vagyok, de volt idő, amikor
művészét nelku
muvesznek
tartottam magam. Feleslegesnek hittem az érzékenységet. Hosszú, nehéz, gyakran magányos út vezetett vissza aztán a „teremtéshez", ami semmi máshoz nem hasonlítható élmény. Nem a születő mű a csoda, hanem maga az alkotás. Az átlényegülés, az önkifejezés, saját magam Jeltárása" úgy, hogy tulajdonképpen nem is mindig magamról írok.
-A. TÚRI ZSUZSA
Olvad a hólepel
Olvad a hólepel, olvad a jég, ebben az életben láfiak-e még? Áttetsző ajkamra fagyva neved, emléked rángatják hetyke szelek. Szemednek színével üzen az ég, szürkében oldódva tisztul a kék, szívembe tűhegyes fényt szúr a csend, sosemvolt magasság bérce dereng. Védenek tőlem az őrangyalok. Mert gonosz voltam, de már jó vagyok. Olvad a hólepel, olvad a jég, ebben az életben... Tovább

Fülszöveg

Gyerekkorom óta írok. Viszont hazugság volna azt állítani hogy megállás nélkül. Volt hogy évekig semmit sem írtam, meg olyan is, hogy írtam ugyan, de nem tetszett. Mindig tudtam, hogy művészlélek vagyok, de volt idő, amikor
művészét nelku
muvesznek
tartottam magam. Feleslegesnek hittem az érzékenységet. Hosszú, nehéz, gyakran magányos út vezetett vissza aztán a „teremtéshez", ami semmi máshoz nem hasonlítható élmény. Nem a születő mű a csoda, hanem maga az alkotás. Az átlényegülés, az önkifejezés, saját magam Jeltárása" úgy, hogy tulajdonképpen nem is mindig magamról írok.
-A. TÚRI ZSUZSA
Olvad a hólepel
Olvad a hólepel, olvad a jég, ebben az életben láfiak-e még? Áttetsző ajkamra fagyva neved, emléked rángatják hetyke szelek. Szemednek színével üzen az ég, szürkében oldódva tisztul a kék, szívembe tűhegyes fényt szúr a csend, sosemvolt magasság bérce dereng. Védenek tőlem az őrangyalok. Mert gonosz voltam, de már jó vagyok. Olvad a hólepel, olvad a jég, ebben az életben látlak-e még?
-A. TÚRI ZSUZSA

A költő - mégha művelt is - nem föltétlenül a verseiben akar okos lenni. Azokban érzelmeinek, indulatainak enged szabad folyást elsősorban. Nem valamiféle természetfölötti lény, nem próféta, még csak nem is néptribunus - épp olyan esendő ember, mint az őt körülvevő köznapi figurák, csak éppen az átlagosnál érzékenyebb idegrendszerrel megáldva (vagy meg-ven/e), amely antennaként működik: felfogja belső kozmoszunk jeleit, rejtett üzeneteit - és szavakba önti azokat. Nem mindegy persze, hogy milyen szavakba. Egy olasz pályatársam azt fejtegette egy konferencián, hogy a költő a leghasználatosabb eszközt, a szót használja, melynél kevés van, mit jobban elkoptattak, _ mellyel jobban visszaéltek volna a mindennapi élet-Jf ben.
A. Túri Zsuzsa nem törekszik szokatlan, kreált kifejezésekkel, erőltetett stílusforradalommal hökkenteni, feltűnést kelteni. Egyszerűen csak színt vall. Őszintén, keresetlen egyszerűséggel. S ettől a póztalan, magától értetődő kitárulkozástól a leghasználatosabb szavak is új csillogást kapnak verseiben. Persze, azért megmutatja itt-ott, hogy nyelvi, formai bravúrokra is képes, csak hát nem ez az elsődleges célja. A mesterség fölényes birtoklása sosem teszi őt mesterkéltté, mindig magával ragadó a természetessége.
Nem ismerem személyesen, de már előző kö- tí tetével besorolt legkedvesebb kortárs költőim közé. Új verseskönyve is oázis a költészetet megcsúfoló, cinikus hókuszpókuszok sivatagában, amelyekkel tele van a legtöbb irodalmi orgánum manapság. A. Túri Zsuzsa versei nem mérgezik a lelket, hanem erősítik annak immunrendszerét.
Baronyi Ferenc
980 Ft ^ S3 «MimíaBfiBr ' Vissza