"Úgy állj meg itt, pusztán"

Előszó

Az olvasóhoz
A kötetbe válogatott esszék és tanulmányok időrendi választóvonala a 80-as évek vége, amikortól az irodalomtörténészi szerep értelmezését s az addigi megnyilatkozási formákat is fölül kellett vizsgálnom a közegváltoztatás nyomán. Adott tehát az előtte és az utána viszonya, de az érdeklődés iránya változatlan.
A magyar irodalomtudomány egységes értékrendjéhez igazodva - ám az erdélyi irodalmi nyilvánossághoz kötődve - tettem könyvterjedelmű kísérleteket a múlt század eleji irodalom jelenségeinek értelmezésére (A magyar romantika kezdetei, Kölcsey Ferenc életműve), nem gondolva a 70-es évek közepén, hogy a folyamatos újragondolás és -írás terepére léptem ezzel.
Emellett az elméleti igény és bizonyos aktualitásra törekvés jegyében elsősorban a régi magyar irodalom, a felvilágosodás kora és a 19. századi magyar irodalom problémaköreit próbáltam elemezni és közvetíteni az erdélyi kiadványtípusok lehetőségei szerint, majd, 1990 után, az új követelmények jegyében. Két különböző szövegfajtából kellett tehát válogatnom, és úgy gondoltam, hogy az önmegértés lehetőségét sem volna szabad elszalasztani, még ha ez eleve megszabja is a kötet lehetséges szerkezetét.
Az írásoknak ezek szerint a szemléleti keret reflektált érvényesítése, a történeti kérdésirány megalapozásának jellege s (rostálási elvként) a leginkább vizsgált korszak adhatnak egységet, ez szabja meg a sorrendjüket is. Egyes szövegeken - a kéziratokhoz visszanyúlva - apró (szóhasználati és stiláris) változtatásokat tettem, ám eredeti lelőhelyük megadása (s ezzel az azonosság vállalása) magától értetődő. Vissza