Úgy szép a szó

Előszó

Az olvasó jóakaratának elnyeréséhez többféle úton el lehet jutni. Úgy is esetleg, hogy az előszóban olyan tollakkal ékesítjük fel az olvasnivalót, amilyenek a sült fácánon díszelegtek hajdan volt pompázatos traktákon, de amelyek minden szépségük rendezettségük és kívánatosságuk mellett sem voltak fogyaszthatók. Ellenkezőleg. Az éhség csillapítására is alkalmas tartalom éppen ennek a külső dísznek, cifraságnak a lefejtése, eltávolítása után vált hozzáférhetővé az étkezni kívánó számára, aki valószínűleg azt sem bánta volna, ha a szép barnára pirított, omlós, ropogós tartalom, a maga ínycsiklandozó, illatozó természetes valóságában kerül elé. Így tehát, a captatio benevolentiac - e kötetben felsorakozókat érthető módon fogvatartó - lázában, minden külső cicoma nélkül ajánljuk az itt következő alkotásokat, - az alkotóelemeket nevezve meg inkább, mint a végső összhatást, amely három alkotó részmunkájának elegye. Eszerint, Balogh Andrea elbeszéléseket írt azokról a lelki folyamatokról, amelyeket legegyszerűbben Isten-keresésnek nevezhetnénk. György-Horváth László verses formában tesz hitet - Isten hivatásos szolgájaként fejezve ki gondolatait - vallása tanításairól. Raffai Kinga képei pedig vizuális hatások révén ébresztgetik a szemlélőben azokat az érzelmeket, amelyek a jót, az Isteninek is nevezhetőt jelentik az emberben.
Az Úgy szép a szó című kötet ilyen szándékosan lerövidített és leegyszerűsített tartalmi felvázolás is jelzi, hogy olyan elképzelésről van szó, amelynek mintájáért elég távolra kellene visszamennünk az időben - odáig, amikor még élt a hitvalló, az Istenbe vetett hitből táplálkozó irodalom, amelyet az utóbbi évtizedek teljesen elsorvasztottak, majd látszólag teljesen eltüntettek. Vissza