Új agrárpolitika a magyar demokráciában

Előszó

Köszönet és hála a győzelmes vörös hadseregnek, amely lehetővé tette a feudális nagybirtokrendszer felszámolását. A magyar nép hozzájutott ősi jussához : a földhöz. Magyarország nem néhány ezer nagybirtokos mágnás hazája többé, hanem a dolgozó magyar népé. A helyzetnek ez a változása olyan nagy esemény a magyar földműves nép évezredes küzdelmei során, amilyen 100 éve nem történt. Tudjuk, hogy az 1848-as jobbágyfelszabadítás nem hozta meg a teljes felszabadulást, a földműves népnek csak egy kisebbik részét juttatta földhöz s emellett megmaradt a feudális eredetű nagybirtokrendszer minden csökevényével együtt, amely 1945 tavaszáig fojtogatta a magyar nép millióit.
A magyar föld ma már azé, aki azt megműveli. Ámde mit jelent ez az új helyzet a földműves nép számára? Mit jelent a politikai és gazdasági demokrácia? Azt jelentené talán, hogy az annyira óhajtott jobb világ majd munka, küzdelem és áldozat nélkül most már készen hull az ölünkbe? Csalóka délibáb után szalad, aki ezt elhiszi. Ellenkezően áll a dolog. A politikai és gazdasági demokrácia, amelynek birtokába jutottunk, fokozottabb felelősséget és nagyobb erőfeszítést ró mindnyájunkra. Mert nemcsak a romokat kell eltakarítani, hanem pótolni kell az előző bűnös rendszerek mulasztásait. A felelősséget, a több munkát és nagyobb áldozatot valamennyiünknek egyformán vállalni és teljesíteni kell, hogy ebből a közös nagy erőlködésből kialakulhasson:
a jobb jövő lehetősége.
A többtermelésre már a háború alatt megvolt a nagy igyekezet, természetesen a hadviselés érdekében. A háború befejeződött. Át kell térnünk a békegazdálkodásra. S ha tudunk a háború alatt idegen érdekekért áldozatokat hozni, százszorosan kötelességünk ez most, amikor magunkért, családunkért, a boldogabb magyar jövő számára dolgozunk. Vissza