Új evangélikus templomok

Fülszöveg

Micsoda a templom? - kérdezik méltán kívülállók. Miért van rá szükség, miért vállaljuk a felépítésével járó sok fáradozást, miért az áldozathozatal? Nem lehet Istent dicsérni az otthon csendjében vagy a természet szépségétől körülvéve? De igen, nyilvánvalóan lehet. A lélek mégis vágyik egy "otthonra", egy különleges, szent helyre. Meghittségre, békességre, áhítatra s az orgonamuzsika szépségére.
A templom az Istennel való találkozás kiváltságos helye. Észre lehet venni a Teremtőt a csillagos égboltot szemlélve éppúgy, mint bárhol a földön alkotásai nagyszerűségét látva. De ha szava szól, akkor személyesen szólít meg. Ha szent vacsorájában a szent és igaz közeledik hozzánk, és közösséget vállal velünk, összetört életű, elesett emberekkel, akkor átéljük, hogy átölel, magához emel és magáénak mond bennünket. Ennél nagyobb csoda nincs a világon. Ezt kínálja a templom.
A templom az imádkozás háza. Bár a világ bármely csendes zugában lehet Istenre gondolni, hozzá kiáltani, de az Isten hajléka erre különösen alkalmas hely. Helye az ajándékaiért való köszönetmondásnak: képességeinkért, melyeket tőle kaptunk, családunkért, ahol felneveltek minket, s ahol mi is továbbplántáljuk az életet; a mindennapi kenyérért, a barátokért és testvérekért - és a legdrágább ajándékért, a mi megtartónkért, Jézusért. Erőgyűjtés helye is: itt kaphatunk új lendületet az élet vállalt feladatainak teljesítéséhez, terheink hordozásához, a sors kiszámíthatatlan eseményei között fogódzót és támaszt keresve az örök holnap reménységében. S egyúttal a közösségépítés helye is a templom. Sokak alkotómunkája révén valósul meg: már létrejötte is szimbolizálja, hogy egy közösség számára épült. Benne testvérre, hittestvérre találnak, akik tudják, hogy Urunk és Teremtőjük összeköti őket, így egymásért is felelősséggel tartoznak. Vissza