Új heraldika

Fülszöveg

Az Új heraldika Szécsi Margit összegyűjtött verseit tartalmazza, s a befejező, címadó ciklus költeményei kötetben most jelennek meg először.
Szécsi Margit már az első kötetében, az 1955-ben megjelent, pályakezdő Március-ban is egyfajta magatartás költője, és már akkor kialakulnak azok a motívumok, amelyek meghatározták művészetét. Említsük meg a legfontosabbakat: mindenekelőtt a táj, a maga realitásában, a táj - főleg a költő későbbi korszakában - a látomásos realizmus tükrében, átalakulva a karnevál szörnyekkel teli forgatagává, a szédült aranykorrá, amelyben végül összetipródnak a lehullt álarcok, ahol a zsibogó szemétdombjára kerülnek a pocsékká romlott értékek, és ahol kiábrándult szomorúsággal söprik össze a tündöklő mocsokba dobott trombitákat; és a táj a cirkuszporonddá nemesült világ, amelynek arany homokját beesheti hó, amely a tél tetszhalálába merülhet, de nem pusztul el soha. Halhatatlan a szent Cirkusz, ahová az "üzletember" nem nyer bebocsátást, s ahol a kötéltáncos bőrét kockáztatja a művészetéért; és a ring!, az ökölvívók ringje, amelyből kiütik azokat, akik nem elég tiszták és nem elég erősek.
Szécsi költészetének visszatérő motívuma a szerelem, a két ember szerelme, amely szövetség életre-halálra az emberiségért: erődítmény, elefántcsonttorony és pokol, ahová vereséggyötörten vissza lehet vonulni, ahonnan harcba lehet indulni, és amelyben majdan el kell pusztulni.
És mindenekfeletti motívum: a magatartás: élni, szívre szorított kézzel, vagány módra, de a Nagy Hal szájában is hinni, hitetlenül és hinni a jövőben, a gyakran megválthatatlannak látszó világ megváltásában. - Az emberiség ügyének harcosa Szécsi Margit, olyan harcos ő, aki egyetlen ütközet elől sem tér ki. Vissza