Uj Idők 1939. március 5.

Előszó

Néha még hallom hangját. Reggel olyan szilaj és csattogó ez a hang, Párizs hangja, mintha az óceán felől szélvihar rohanná meg a várost.
A párizsi reggel olyan, mint egy egészséges, okos és dacos támadás, melyet gondosan kiterveltek éjszaka s most könyörtelenül végrehajtják. A szállodaszobában,
a
rue
Vaugirard és a Luxembourgkert sarkán, soha nem lehetett egészen behúzni az ablakfüggönyöket. A hajnali fény eláradt az Odeonszínház homlokzatán s arany tőrével bekúszott a függöny rései között szobámba, mint egy levantei orgyilkos.
Páris aludt még ilyenkor. A nagy város, mint minden grand
seigneur,
szeret későn kelni. Fél kilenckor a párizsi bérházak még csukott ablakredőnyökkel várják a lakók ébredését. De a személyzet már hajnalban dolgozik; s hogyan dolgozik? — mint a futószél! Ilyenkor mentem le a
Closerie des Lilas
kávéházba, végig Szent Mihály útján, a Luxembourg-kert rácsai mellett. A parasztszekerek már üresen bandukoltak végig a sugárúton; a csarnokokból jöttek, ahol lerakták éjszakai illatos terhüket, a karfiolt, a répát, a gyümölcsöt és a hagyinakoszorúkat. Az Observatoire mellékutcáiban csattogott a szél. Az üzletek előtt rakodtak a segédek. Most kiraktak mindent, hosszú asztalokra, amihez az alvó, finnyás, öreg és bölcs városnak napközben, amikor majd fölébred, kedve szottyanhat. A segédek télen kötött ujjast viseltek, zsákvászonból szőtt kötényt, ujjatlan kesztyűt és karimátlan, sötétkék baszk-sipkát, melyet mélyen a homlokba húztak. Mire lesz szüksége napközben Párizsnak? Mindenekelőtt könyvekre. Rengeteg könyvet cipeltek ki hajnalban a párisi utcára. Vályúba öntötték a könyveket, ezt a félelmetes, szutykos zuhatagot, mindent, amit tudni kell, vagy tudni érdemes, mindent, ami földerít, vagy eszméletre késztet, mindent, a,mi tegnap még divat volt s a Goncourt-díj fityegőjével díszítve páváskodott a kirakatokban s ma poros papír és olcsó szemét, melyet súlyra mérnek. Aztán halra és vadra volt szüksége a városnak, mert mindjárt felébred és éhes lesz. Normandiai lányok állottak meztelen karral, térdig feltűzött szoknyában, a vaj és a körte, a tengeri hal és házinyúl, a doueni kacsák és a strassbourgi májpástétomok, a provencei saláták és zöldségek áradásában. Mindez vijjogott és kiabált.

Vissza