Uj idők 1939. (nem teljes évfolyam)

Előszó

Részlet az 1. számból:

Határkőnél
Irta: vitéz Somogyváry Gyula

Szilveszter - Újév.
Két egymást követő nap, amelyeket éppen olyan éjszaka választ el egymástól, mint az esztendő bármely napjait. A forgó földgolyó, a napok, holdak és csillagok életrendjében éppen olyan időparány ez a két nap, meg a közöttük levő éjszaka, mint amilyen, évmilliók óta, a földgolyó bármelyik félfordulata volt. A Teremtés roppant organizmusai tudomást se vettek arról, hogy e távoli bolygó végtelen-apró lakói, napokra, hetekre, hónapokra és évekre osztották be tovakeringő anya-csillagzatuk örök forgását, örök keringését. És mégis, nekünk, akik értelmet kaptunk a Világteremtőtől s akik ezzel az értelmünkkel lettünk különbek, többek, magasabbrendűek a kőnél, sárnál, fűnél és fánál - nekünk embereknek nagy határkő ez az éjfél, amelynek percéiben Szilveszter-napja átbillen Újév-napjába.
És ez a magunkcsinálta mérföldkő a lelkünkben is megvan. Az érzéseinkben és gondolatainkban is ott áll. Sőt ott immár nemcsak határkő, hanem valóságos sorompó két esztendő között, sorompó két érzés, két hangulat, két lélek-szín között.
Nem lehetünk olyan mindenbe belefáradt, deresfejű vének, de olyan harmatos-friss fiatalok se, hogy Szilveszter napján el ne kapna, bennünket az emlékezés. Visszanéz ezen a rövid téli napon a fütyörésző gyerkőc éppen úgy, mint a roskadóléptű, földhözhajló aggastyán. Amaz egy pillanatig tartó révedezéssel és az értelemre való ráeszmélésnek talán első! sejtelmes villanásával, emez egy egész élet édes-keserves rezignációjával. Vissza