Új Ifjúsági Szemle 2005. tél

Fülszöveg

Vitathatatlan tény, hogy az állam és a kormány viszonylag későn kezdett ténylegesen foglalkozni a gyermek- és ifjúságvédelemmel. Sokáig megelégedtek a civil szervezetek és egyesületek munkájával, melyeket anyagilag ugyan nem támogatottak, de legalább hagyták őket szabadon dolgozni. Az állam, a maga részéről az egyesületek működéséhez szükséges törvényi hátteret biztosította, mely azonban a veszélyeztetett gyermekek súlyos helyzetét lényegében véve nem változtatta meg.

(A dualizmuskori civil egyesületek tevékenysége...)

Amint a fentiekből kiderül a Maros megyei MADISZ egy sajátos modell alkalmazásával kapcsolódott be a helyi közéletbe. A tömegkapcsolat oldaláról indulva jelenítette meg az ifjúsági érdektagolódást, artikulálta a helyi politikai képviseletét vállalta fel, amely egyben legitimációs hátteret is biztosított számára. Marosvásárhely önkormányzata egyetlen alkalommal sem ajánlott fel támogatást, segítséget a város fiataljainak demokráciatanulásával vagy közéleti részvételének segítésével kapcsolatban.

(A "taknyosoktól" az önkormányzati képviseletig)

Az oktatás lehetőségeivel kapcsolatban igen sok illúzió él Magyarországon. Sokan úgy tekintenek az oktatásra, mint a cigányság "felemelkedésének" legfontosabb eszközére. Az oktatás túlértékelése a magyar baloldali hagyományban gyökerezik, történelmi példája a magyar paraszti származású fiatalok nagy számának értelmiségivé válása negyvenes-ötvenes években. Azt azonban látni kell, hogy az oktatás csak olyan időszakban képes nagy tömegek számára rövid utat biztosítani az értelmiségivé válás felé, amikor általában is megnyílnak az intragenerációs mobilitás lehetőségei. Ma Magyarországon nem ez a helyzet.

(A kapun kívül rekedtek) Vissza