Új kikelet felé (dedikált példány)

Előszó

Helyénvaló, hogy miként a próza, úgy a ver is, maga helyett beszéljen, hiszen a versnek - s különösen épen a lírai versnek - az eszmék fölragyogtatásában rövidebben is többet kell mondania, mint amennyire a próza képes. Főleg és elsősorban ez biztosítja létjogát. Végül, mmégis arra a belátásra jutottam, hogy mindazoknak, akik a mai nehéz időkben is támogatni szívesek voltak könyvem sajtó alá bocsátásában,- néhány közvetlen szóval őszinte köszönetemet nyilvánítani ez úton is - el nem mulaszthatom. Ez teszi indokolttá, hogy verseim előtt nem-kötött formában is - íme, - megszólalok.
Manapság igen nagy gond és fáradság könyvet kiadni. De úgy hiszem minden fáradságot megérdemel e feladat, ha nemes célt szolgál. Hogy jelen könyvemnek mi a célja?... Erre választ adni, tartalmának lesz a feladata. - Bő számmal vannak e kötetben nem kimondottan vallásos témájú költemények is. Mégis, ha sikerül általa csak némileg is megláttatnom azt a sorsdöntő igazságot, hogy - mindent-meggyőző hittel - csak Ővele, a Legnagyobbal, az egyedül-megváltó és üdvözítő Isten-emberrel, a Krisztus-Jézussal, az Ő ragyogó arcának fényénél járva, vezet korunk vajúdásokkal-teli útvesztőjéből kifelé-vivő ösvény - egyéni, szociális, nemzeti létünk s az egész emberiség viszonylatában egyaránt - az áldó kibontakozás: Egy Általa újjáteremtett s az örökkévalóságot váró élet új kikeletje felé, - úgy nem hiába fáradtam, - nem hiába igyekeztem fölemelni az Ige szövétnekét a ma éjszakáján. Vissza