Fülszöveg
Szenteleky Kornél összegyűjtött műveinek utolsó, ötödik kötetét tartja a kezében az olvasó. Elsőként 1988-ban Egy fáradt szív szerelmei címmel Kesergő szerelem című kisregényét, valamint ifjúkori írásait adta közre a Forum Könyvkiadó. A Nyári délelőtt (1993) novelláit és Isola Bella című kisregényét foglalta magában. Szerelem Rómában (1995) címmel verseit, líria prózáit és versfordításait, majd Új életformák felé címmel (1999) az 1922 és 1930 között keletkezett tanulmányait, kritikáit és cikkeit jelentettük meg. Az 1931 és 1933 között írt tanulmányok, kritikák és cikkek, valamint drámái kaptak helyet a mostani, sorozatzáró kötetben, amelynek megjelentetésével szándékunk szerint immár a teljes Szenteleky-életművet megismerheti a nagyközönség.
Az életmű legjobb ismertetője, Bori Imre, aki az öt kötet anyagát összegyűjtötte, bibliográfiai tájékoztatóval és jegyzetekkel látta el, a következőképpen értékeli Szenteleky munkásságának zárószakaszát. "Élete utolsó három évének központi...
Tovább
Fülszöveg
Szenteleky Kornél összegyűjtött műveinek utolsó, ötödik kötetét tartja a kezében az olvasó. Elsőként 1988-ban Egy fáradt szív szerelmei címmel Kesergő szerelem című kisregényét, valamint ifjúkori írásait adta közre a Forum Könyvkiadó. A Nyári délelőtt (1993) novelláit és Isola Bella című kisregényét foglalta magában. Szerelem Rómában (1995) címmel verseit, líria prózáit és versfordításait, majd Új életformák felé címmel (1999) az 1922 és 1930 között keletkezett tanulmányait, kritikáit és cikkeit jelentettük meg. Az 1931 és 1933 között írt tanulmányok, kritikák és cikkek, valamint drámái kaptak helyet a mostani, sorozatzáró kötetben, amelynek megjelentetésével szándékunk szerint immár a teljes Szenteleky-életművet megismerheti a nagyközönség.
Az életmű legjobb ismertetője, Bori Imre, aki az öt kötet anyagát összegyűjtötte, bibliográfiai tájékoztatóval és jegyzetekkel látta el, a következőképpen értékeli Szenteleky munkásságának zárószakaszát. "Élete utolsó három évének központi gondolata a vajdasági magyar irodalom megszervezése. Ezt szolgálják A Mi Irodalmunk programírásai szinte hétről hétre, polémiái, a dubrovniki PEN-kongresszusnak tulajdonított jelentőség, hogy azon a vajdasági magyar irodalom is képviseltesse magát, s azt szerette volna, ha az ő írói vannak ott, végső fokon pedig novellaantológiának egyengeti az utat. A lehetőségeket mérlegelte, a kötelességeket pedig hirdette. Antológiáját sok nehézség árán tudta csak megjelentetni, hiszen gondolkodásában munkatársai a válláig sem értek fel, s főképpen fontos volt számára az antológia előszavaként megjelent programírása..
Az írások számát tekintve legtermékenyebb korszaka volt a halála előtti három esztendő, mint aki sürgősen mindent el akar végezni, amit célul tűzött maga elé: még egyszer felmutatja az »erdélyi példát«, Herceg János tehetsége előtt egyengeti az utat, és utolsó, már el nem hangzott, tehát posztumusz felszólalásában a vajdasági magyar irodalom védelmére kel, hogy így is példát mutasson."
Vissza