Új magyar Shakespeare-tár I.

Előszó

Az 1987-ben alakult Magyar Shakespeare Bizottság első kiadványát, az eszmecserékben élénk első esztendő tudományos munkájának gyümölcsét tartja kezében az olvasó. A címben olvasható elnevezés nemes hagyományaink tudatos folytatására utal: a Kisfaludy-Társaság 1860-ban alakult első Shakespeare-bizottsága után 1907-ben jött létre a második bizottság, s ez utóbbi mintegy másfél évtizeden keresztül a Magyar Shakespeare Tár című rendszeres kiadvány formájában teremtette meg a századelő hazai Shakespeare-kultuszának tudományos és művészi orgánumát.
Mi hívta létre 1987-ben az immáron "harmadik" Magyar Shakespeare Bizottságot? Egyszerűen csak a hagyományok ébresztése? Vagy talán a példamutató külföldi gyakorlat? Mindkettő és egyik sem. Leginkább talán valami más. Egy magyarországi Shakespeare-társaság megszervezésének az igényét valójában az a felismerés szülte, hogy Shakespeare életművével nem lehet elszigetelten foglalkozni: csak a karosszékben, csak az íróasztalnál vagy csak a színházban, csak a kiadónál; csak az egyetemi tanszéken vagy csak a középiskolai osztályban. A kultusz és a kultúra ugyanis közösséget feltételez. Shakespeare nem sajátítható ki, ő nemcsak az irodalomé vagy a színházé, nemcsak a leleményes műfordítóé vagy a virtuóz esszéistáé, nemcsak a tudós filológusé vagy a formabontó rendezőé, nemcsak a konzervatívoké vagy az avantgardoké, nemcsak a pedáns szakembereké vagy a lelkes amatőröké, nemcsak a komolyaké vagy a nevetőké, nemcsak az olvasóké vagy a nézőké, nemcsak az öregeké vagy az ifjúságé. Shakespeare mindig és mindenütt inspirál. Shakespeare - mindenkié. Vissza