Új Pedagógiai Szemle 2021/1-2.

Fülszöveg

„Miért mondtad azt, hogy nincs ráérő idő?
Azért, mert a ráérő időt egy olyan fogalomnak érzem, ahol a ráérő idő valójában egy mögöttes felosztást tartalmaz: a szabad és a nem szabad fogalmát. Ráér pihenni, olvasni, tanulni, dolgozni. Tehát valamire ráér, azaz van amikor nem ér rá. Miért nem ér rá? Én például nem érek rá soha semmire, mert azt hiszem, hogy rengeteg dolgom van. Tehát van külső nem szabad és van belső nem szabad. Ha nem teszek mindennap egy kis szöget odébb ugyanabban az ügyben, akkor végem van.
Ez persze egy kondicionált marhaság, ami mögött az elidegenedett anomikus társadalmi lény élet-idő kényszerstrukturálása húzódik, bár a ráérő időt én igyekszem arra fordítani, ami nekem jó. Tehát ez egy színtiszta önzés a részemről, mert hát én döglök is krokodilként remekül, ha kell, így olykor négy napig is alszom.
A ráérő idő tehát valójában arról szól, hogy valaki x ideig nem ér rá valami miatt, mert valaminek a rabszolgája.
Igen, de mire nem ér rá?
Hát önmaga... Tovább

Fülszöveg

„Miért mondtad azt, hogy nincs ráérő idő?
Azért, mert a ráérő időt egy olyan fogalomnak érzem, ahol a ráérő idő valójában egy mögöttes felosztást tartalmaz: a szabad és a nem szabad fogalmát. Ráér pihenni, olvasni, tanulni, dolgozni. Tehát valamire ráér, azaz van amikor nem ér rá. Miért nem ér rá? Én például nem érek rá soha semmire, mert azt hiszem, hogy rengeteg dolgom van. Tehát van külső nem szabad és van belső nem szabad. Ha nem teszek mindennap egy kis szöget odébb ugyanabban az ügyben, akkor végem van.
Ez persze egy kondicionált marhaság, ami mögött az elidegenedett anomikus társadalmi lény élet-idő kényszerstrukturálása húzódik, bár a ráérő időt én igyekszem arra fordítani, ami nekem jó. Tehát ez egy színtiszta önzés a részemről, mert hát én döglök is krokodilként remekül, ha kell, így olykor négy napig is alszom.
A ráérő idő tehát valójában arról szól, hogy valaki x ideig nem ér rá valami miatt, mert valaminek a rabszolgája.
Igen, de mire nem ér rá?
Hát önmaga valós életére nem ér rá. Az egy közhely, hogy guggolva élünk, s talán ezért nem is jutott eszembe. Viszont nem láttam embert, akiért ne lenne kár - tehát hogy ne lenne több, mint ami - és ugyanakkor nem láttam embert, aki szabadon tudna élni vagy ne lenne áldozat. Áldozata akár a saját paradigmáinak, akár a környezetének. Én még épséges embert és elmét, és ezért épséges emberi társadalmat nem láttam ezen a földön. Nem is hallottam róla és nem is olvastam még soha. Nem volt itt egyetlen lakható világ egyetlenegy másodpercig sem az elmúlt húszezer évben. Amit a hivatalos történettudomány mond, az persze úgy nem igaz, ahogy van. Soha egyetlenegy uralmi struktúrának, médiának, csoportnak, társadalmi osztálynak nem vok fontos vagy érdeke, hogy te megértsd a világot."
Molnár Csaba beszélgetése Hortobágyi László muzikológus-zeneszerzővel2006. január 13-án Forrás: http:llwww. terasz. hu/main.php?id=egyeb&page=cikk&cikk_id=104l5 Vissza