Előszó
A virágos könyv előszavában megemlítettem, hogy kerti, meg szobai növényeinknek egyrészét szedtem csupán csokorba. Az Uj Virágos Könyvben folytatom a csodálatos természet mérhetetlenül gazdag birodalmából virágzó, pompásan díszítő növények ismertetését, származásuk, történetük leírását a Virágos Könyvben megkezdett módszer alapján. Összegyüjtöttem tehát ezúttal is az egyes növényekhez fűződő mondákat, regéket, a régi korok kuruzslóinak, bűbájosainak a növényekkel kapcsolatos szokásait, az elmult évszázadok orvos-füvészeinek a növények gyógyító erejéről tanuskodó közléseit. Célom most is az volt, hogy a mondákon, a regéken, a babonákon, a növények felhasználásának régi szokásain, eljárásain, a virágnyelv játékosságán keresztül még jobban kibontakozzék a növény jelentősége, megsejtett, de még teljesen fel nem ismert értéke és bájossága. A görög, latin, germán népek mithologiájának, népszokásainknak, a művészetnek, a költészetnek a növényekkel való kapcsolatából kétségtelenül megállapítható, hogy a növényvilág mélyen belenyulik a művelődéstörténetbe is, ha tehát megismerjük a növények történetét, teljesebbé, áttekinthetőbbé válik a művelődéstörténetnek sok homályosnak tetsző fejezete is, különösen pedig az az út, mely a növény felhasználásának kezdetleges kísérletezéseitől, a növényben rejlő szépség felismeréséhez vezetett.
Az Uj Virágos Könyvben száznál is több kerti meg szobai növény között bemutatom a növényvilág egyik érdekes csoportját, a pozsgás növényeket, ezek sorában főképpen a kaktuszfélék családját, illetve e családnak a tudomány legújabb meghatározása alapján számontartott nemzetségeit. Ezzel az összeállítással kertészeti irodalmunknak egyik hiányát is pótolom. Az Uj Virágos Könyvben előző könyvemtől eltérően, a tartalomjegyzékben a tudományos nevek mellé odaillesztem a növény ismertebb, legtalálóbbnak vélt, vagy célszerűnek ajánlott magyar nevét. A felsorolt nevek azonban nem mind megállapodott nevek. A legtöbb növényünknek ugyanis több magyar neve van, de legtöbbje vidékek szerint teljesen eltérő. Egyik szakkönyvünk, vagy növényszótárunk ezt, a másik amazt használja. Amíg nincs hivatalos, tehát arra illetékes intézményünk által kiadott, vagy hitelesített növényszótárunk, a magyar növénynevek terén állandó lesz a bizonytalanság.
Vissza 
