Ujabb Levelek A Fensőbb Katholicismusról I-II.

Előszó

I. kötet

Ha töredékes leveleimből a figyelmes olvasó csak azon egyszerü meggyőződést meriti, mikép a sajnos emlékü hitujitás türelem és müveltség dolgában egy fokkal sem áll fölebb ősegyházuunknál, előlegesen ez is elég nyeremény; mert ekkor, fonák előitéleteitől menten s elfogultság nélkül, a szemközt álló két vallási rendszernek egyedül belértékét vizsgálandja, mitől az igaz ügy mindig csak jót várhat.
Ez uj kötet tartalma leginkább történeti személyek és események körül forog, mikről átöröklött ferde nézeteivel az irodalmi rágalom fölhagyni nem akar. Illyen kérdések nyugodt ismétlése, harag és kedvezés nélkül, miért ne történhetnék? Nekem legalább bizonyosan nem szándékom ingerelni; a mire, tudom, sem az egyháznak, sem a fejedelemnek és hazának nincs szüksége. Pedig én egyiknek ugy mint a másiknak örök hive maradok.

II. kötet

E munka hittanunk alapos vázlata, vagy épen kimeritő kézi könyve gyanánt szolgálni nem akart; az esetre tartalma nyomosabb, alakja rendszeresebb, modora komolyabb leendett. Igy csak a divatos előitéletek sürü ködének eloszlatása- s holmi sötét agyrémek földeritésére van irányozva. Ha valaki mélyebben kiván behatni a szentély rejtekébe, utat és módot benne különben is bizonyosan talál.
Hogy az annyi szélvész hányta szép haza, gyermekeinek lélek- és igazságbani egyesülésén, minél előbb örvendhessen, ezért az igaz buzgón könyörgök; de hogy fölszines leveleimmel tévelygő atyámfiait a hitnek rögtön megnyerem, olly vérmes reményeim nincsenek. Könyvekkel vitatkozni, czáfolgatni, fölvilágositani s bővebb megfontolásra kedvet, alkalmat nyujtani lehet; de csupa holt bötüvel megtériteni - kivált egy nemzetet, nem igen fogunk. Csak a nagy Isten rendkivüli kegyelme terelheti vissza egykor az elámitott nagy tömegeket. addig is, a ki honát igazán szereti, lehetetlen hogy annak vallási egységét legalább szivből ne ohajtsa. Vissza