Ujabb magyar lantosok

Előszó

A legujabb magyar költői korszak összes termékeiből vesz itt az olvasóközönség egy válogatott gyüjteményt, időrendi sorozatban és a szerint szemelve ki, a mint az egyes költők egy vagy más tekintetben figyelmet érdemelnek. A gyüjtemény Petőfivel nyilik meg, a ki a nép-nemzeti irány megalapitója és a tulajdonképeni magyar költészet képviselője. Addig is voltak lánglelkü és lángelmü költőink; fölcsillámlott ő előtte is a nemzeti genius: ott van Csokonai, Kisfaludy Sándor s mások; - azelőtt is irtak magyar nyelven, - szépen, művészileg és szivhez szólólag; de magyar lélekkel, magyar szivhez ő szólott először; addig a nemzeti költészet sejtelme csak egyes lángelmék ösztönszerü föllobbanásban nyilatkozott; Petőfinél rendszeres alakban jelentkezett és uralkodói örvényes jogát követelte. Érvényesité is.
Petőfi még mindig az első, a legnagyobb és örökkétig egyetlen marad. Elhunytával lantos költészetünkben visszaesés történt, de hanyatlás - ugy látszik - mégsem mutatkozik. E visszaesésnek is főoka az időben rejlett, mely kényszeritett azon frank közmondás bemagolására: Pour sauter mieux, il faut reculer un pas. Na már hogy nagyon "szökdelve" haladnánk előre, azt nem lehet mondani; mindazáltal vannak jelenségek, melyek lyránk jövőjére nézve a legjobb reménynyel biztatnak: hát ha még irodalmunk megdöbbentő balvégzetének halálhozó szaka a legragyogóbb és legillatosabb virágokat félig nyilóban nem töri le, mint Tisza Domokossal, Bajza Jenővel, Herepei Ottóval történt! - Nagyon roszul van készitve a mostani idő rostája, hogy mindig épen a tisztabuzát hullatja ki!...
Nőiróink közt is vannak nehánya, kik a versenyt a férfiakkal diadalmasan kiállhatják: ezek válogatottabb műveit külön füzetben szándékozunk majd átnyujtani a tisztelt közönségnek. Vissza