Tűzrózsák

Előszó

Újfalusy Tóth Endre munkái jó példák az emberi természet azon igényére, hogy művészi tettel is kifejezze érzelmei. Mindenkiben ott a költő, még akkor is, ha nem versben, hanem más művészeti formában nyilvánul meg szándéka önmegvalósítása iránt. Ő a nyelv lírai lehetőségét választotta magának, s nemcsak kedvtelése, hanem életformája is lett. A szavak közvetlenebbül érvényesítik az élményeket. Nagyon sokan próbálkoznak verssel, főként kamaszkori késztetésből, telve a világ iránti nyitottsággal, a dolgok értelmezésének vágyával, a kapcsolatteremtés és a birtoklás ősi ösztönének parancsa szerint. Aztán van, aki kinövi ezt az állapotot, van, aki makacsul folytatja életreszólóan.
A Tűzrózsák alaphangjának meghatározója a szerelem. Már-már azt hinnénk egész költészete ihletője is az. A szerelmi megrendülés tette a vers elkötelezettjévé. Ám, ha a megírás dátumára figyelünk, az itteni legkorábbi, 1962-ből való Téli álom a szülei iránti szeretetet fejezi ki, azoknak szociális közegében: "apám anyámmal a közösben / csomózzák a sárga dohányt". Feltűnik a hústalan fazék képe, s elönti a verset az együttérzés gyermeki üzenete és köszönöte. Nem valószínű, hogy ez a legelső verse, de a kötettbe válogatottak közül a legrégibb, s azt bizonyítja, nem egyfajta érzelem ragadtatja meg Újfalusy Tóth Endrével a tollat, hanem minden, amihez köze van. Ez tartja lángon.
S mégis, miért a szerelmi ciklus a legbőségesebb? Mert az érzelmek szinte számlálhatatlan változatát szolgáltatja a szerelmi líra. Egy érzelmes regény cselekménye folyik a mélyben. Érvényes itt, amit a bevezetőben mond, a belső kényszer, de a szerelmi költészet jellege tagadja azt a mellékmondatot, mely szerint az alázat és a szolgálni akarás vezérli. Más fajta versekben érvényes lehet ez az ars poetika, de a szerelmi lírában a katarzis a lényeges, a vágyódó érzelmek energiája, a birtoklási vágy, a hódítás leleményei és támadásai, a beteljesülés mámora, s rá a csalódás, búcsúzás, magány. Itt az indulat a legfontosabb, az fokokozza a verset ódává, hétköznapok fölötti állapotba ragadtatja. Melyet jó értelemben mondok, hiszen nagyon fontos költői hang az elragadtatás is. Esdekel, hogy a mély megrendülés ne maradjon emlék, az a világgá nőtt egység a kettőségben, mikor ők az igen, a szerelem környezetével együtt, a nem pedig, ami ennek az egyesülésnek az akadálya. Vissza