Újrakezdések

Előszó

A történetírás különös jog arra, hogy a jelen látásmódját a múlt tényeinek felelevenítésével alakítsuk. Minden történeti mű hiányt pótol, s gyakran az az érzetünk, hogy késésben vagyunk. Könnyebben megértettük volna, előbb levontuk volna a tanulságokat, ha előbb találkozunk a cáfolhatatlan tényekkel, ha előbb ismerjük meg múltunk titkait.
Így van ez, de nincs ellentmondásban azzal, hogy több évszázados mulasztások is vannak. Levéltárak, könyvtárak, irattárak mélyén bújik meg sokszor az igazság. Mi is akadályozza az emberiséget abban, hogy történelmének kényes részleteiről valljon?
A somogyi zsidóság történetének ugyanúgy, mint az európai zsidóság 20. századi történetének számtalan kérdéséről nem volt elég erő, hogy tisztázó beszélgetések folytassunk, és írásokat készítsünk, pedig sok a homály.
Ez a könyv több tiszteletre méltó kísérlet után alapvetőnek számít e területen. Nem lehet megérteni önmagában sem az antiszemitizmust, sem a zsidóságot elpusztítani szándékozó náci ideológiát, sem a magyar, sem a német fasizmust bizonyos összefüggések ismerete nélkül. A sok évszázadra visszatekintő folyamat egy része Magyarországon az, amiről a szerzők a következőkben szólnak. Az elfogadás és elutasítás, a türelem és türelmetlenség immáron hosszú idők óta a magyar zsidóság sorsa. Az Exodus után szinte sehol a világ nem volt aranykor, amely által lehetőség nyílt volna a befogadó népekkel való harmonikus együttműködésre. Mégis születtek tagadhatatlan eredmények, gazdasági tevékenységek a kultúra, a művészet s a humán tevékenységek során. Az asszimiláció minden formája - főleg amely kényszer alatt jön létre - az identitás ellen való, mégis sokan elfogadták, vagy néha szinte kikövetelték. A progresszív társadalmi folyamatokban való részvétel is csak időlegesen segítette a beilleszkedési folyamatot.
Még ma is nehezen érthető, hogy Somogy megye több településén is csak a 19. század közepe táján sikerült a letelepedéshez engedélyeket kapni, valódi polgárjogot még ekkor sem vagy csak nehezen. Csak kevésen múlt, hogy rólunk, az európai, magyar vagy a somogyi zsidóságról nem úgy kell írni, mint a kihalt, elpusztult népekről, az etruszkokról vagy az avarokról. Hatszázezer helyett talán százezerről, sok ezer helyett talán egy-kétszázról szól majd a krónika néhány évtized múlva.
Miattuk is, az elpusztítottak miatt a tanulság okán mégis nagyon fontosnak tartom ezt a számvetést. Vissza