Ujságiró album

Előszó

Részlet a könyvből:

A nadrág és a szerelem

Sáromberki Balázs szerződtetett egy diákot, hogy a nyári iskolaszűnidő alatt latinra és matematikára oktassa a fiát, aki haszontalan kölyök és rossz tanuló volt.
A sáromberki kastély szép, régi, falusi ház volt. Tágas, hűvös, nagy szobákkal, amelyeknek ablakain örökké le volt eresztve a legyek miatt a zsalugáter.
Mélységes, nyári unalom terpeszkedett el a kastélyon. Még az volt a legizgalmasabb időtöltés, hogy a család is meg a cselédség is egyformán tanakodott, tipelgetett: milyen lesz a nevelő, akit a »nagyságos úr« Pesten megrendelt? Hiszen elég fontos, miféle »új« emberrel kell együtt élni, egy födél alatt, júniustól egészen szeptemberig.
Végre megjött a diák. A sárga homokfutót érte küldték az állomáshoz. Nagyon fiatal ember volt, aki még büszke rá, hogy már borotválkozik. És iszonyú szegény lehetett. Amikor a kocsiból kiszállt és az inas a poggyászát kérte, nem tudott mást odaadni, mint egy spárgával átkötött papendekli skatulyát. Dadogott is a szégyenkezéstől, hogy ilyen koldus. Holott ez nem volt baj. Az ifjúság szörnyű nagy dolog. Illik hozzá mindenféle viselet. A diákhoz is illett a kicsiny papendekli skatulya. A ház népe mingyárt megsajnálta vagy inkább megszerette, hogy ilyen kevés holmija van. Minden este mostak, vasaltak rá, hogy másnap tiszta inget húzhasson. A szobalány nagy mű-gonddal, ahogy a múzeumokban restaurálnak egy régi képet, megstoppolta a harisnyáit. Vissza