Újszövetségi Alapismeretek II.

Előszó

Nyugodtan állíthatjuk, hogy az Újszövetségi szentírás az a könyv, amely az emberiség életére a legnagyobb hatást gyakorolta. Ennek a könyvnek a keletkezéséhez mintegy hét évtizedre (isz. 30-100) volt szükség. Egyes részei az első század folyamán különböző időpontban készültek el, de olyan írásokat is tartalmaz, amelyek nem egyszeri megfogalmazás eredményei, hanem több évtizedes formálódás során alakultak ki (Mt, Mk, Lk evangéliuma). Amikor az újszövetség kialakulását és értékeit tanulmányozzuk, vissza kell mennünk az isz. 27.-ik esztendőre, amikor - Lukács evangéliumának tanúsága szerint - Jézus megkezdte nyilvános működését.
Ez az az esztendő, amikor a hatalmas Római Birodalom teljhatalmú császára, a 68 éves, morc és vaksi szemű Tibériusz (Tiberius Claudius Nero, 14-37) 13 évi uralkodás után végleg megelégelte a császárságot és visszavonult. Rómát és a birodalmat a császári testőrség törtető parancsnokára, Seianusra bízta, maga pedig Capri szigetén csalódott magányban töltötte életének (és „uralkodásának") hátralévő tíz évét. Nem mozdult onnan akkor sem, amikor Seianust meggyilkolták, sőt anyja temetésére sem ment el. Utóda (Caligula, 37-41) és párthívei végül nem győzték már kivárni az egyre súlyosabb betegségben szenvedő császár halálát: párnákkal megfojtották.
Tibériusz egyéni magatartása érdekes ellentétben áll magának a birodalomnak sorsával, melyet két nagy elődjével együtt (Julius Caesar, ie. 48-44; Augustus Octavianus, ie. 27-isz. 14) éppen ő tett naggyá, hatalmassá. Pannóniai, germániai hadjárataival maga is hozzájárult a birodalom területének növeléséhez, az elfoglalt területeken a római fennhatóság megszilárdításához. Igazságszeretete, bölcs mérséklete, jó szervezőképessége tovább fokozta az Augusztusz-i „római béke" termékeny hatását, a gazdasági élet felvirágozását. Ez időben a Római Birodalom határai messze eltávolodtak már a Földközi tenger partjaitól. Ide tartozott Afrika egész északi része Egyiptomtól Marokkóig, fél Európa Britanniáig, Pannóniáig, Ázsiából a mai török félsziget, Szíria, és természetesen Palesztina. (Ma 27 ország található ezen a területen.)
A Római Birodalom nagy kiterjedése ellenére csak kis töredéket foglalt el a Föld ember-lakta területeiből. Mégis, a világnak ez a része volt a legalkalmasabb arra, hogy a kereszténység megjelenjék és elterjedjen. A föld népeinek nagy része nomád, pásztorkodó, halászó-vadászó életet élt még, primitív törzsi szervezetben, igen kezdetleges kulturális szinten. Ez volt a helyzet Európa nagyobbik felében, Ázsiában (magyarok ősei), Afrikában, Amerikában, Ausztráliában. Természetesen léteztek más kultúrák is (India, Kína), de ezek természetüknél fogva elszigeteltek maradtak. Jellemző példa erre a kínai írás, mely túlságosan bonyolult volt ahhoz, hogy kifelé a kulturális értékek hordozója legyen. A föníciaiak ötlete viszont sokkal használhatóbbnak bizonyult: a hangzók írása a lehető legegyszerűbb, leggyorsabb, nagyon jól alkalmazható más, idegen nyelvekre is, igen gyorsan és könnyen elsajátítható. (Ebből született a héber, görög, latin írás.) Így az írás művészete az általa hordozott írott kultúra nagy tömegek kincsévé válhatott. Vissza