Újszövetségi görög nyelvkönyv

Előszó

Nem tudom eltöprengett-e már azon a Kedves Olvasó, hogy Isten vajon miért éppen görögül íratta le az emberiség történelmének kétségkívül legfontosabb könyvét, az Újszövetséget? S vajon milyen nyelven írhatná le azt ma, a XXI. század küszöbén? Ha az első kérdésre választ tudunk adni, valószínűleg a másodikra is megtaláljuk a feleletet. Az Újszövetség nyelve, amit görögül koiné dialketosznak, vagyis közös nyelvnek hívunk, nem a nagy görög klasszikusok pallérozott irodalmi nyelve, olyan dialektus ez, amelyet - mint azt neve is mutatja - Jézus korában köznyelvként használtak a Földközi-tenger partjai mentén lakó emberek: ha egy galliai gyapjúkereskedő üzletet kötött egyiptomi kollégájával, vagy egy kis-ázsiai ügyvéd levelet írt hispániai ügyfelének, majdnem bizonyosan a koiné szavait használta. A koiné tehát a mindennapi kommunikáció nyelve volt - de ez korántsem jelentette azt, hogy elvont gondolatok, vagy akár a legfinomabb stílusárnyalatok közlésére ne lett volna alkalmas! A Rómaiakhoz írott levél gondolati gazdasága és összetettsége a görög filozófia legjelentősebb műveiével vetekszik; Lukács pedig köztudomásúan a klasszikus hellén történetírás legjobbjait megszégyenítő stílusban és pontossággal jegyezte le evangéliumát. Mihez hasonlíthatnánk tehát a koiné szerepét az antik világban? Azt hiszem, kizárólag az angol nyelv jöhet szóba az összehasonlításkor. Ha a világ két ellentétes sarkából érkező idegen megszólítja egymást, majdnem bizonyos, hogy először angolul kísérletezik. Csoda-e ezek után, ha a legnépszerűbb nyelv ma az angol? És ugyan ki lepődik meg azon, hogy olyan sokféle angol nyelvtanfolyam, nyelvkönyv, feladatlap, munkafüzet, segédkönyv stb. áll rendelkezésére a tanulni vágyóknak? Az is természetes, hogy ezek a könyvek színesek, érdekese, olvasmányosak: a krimitől kezdve a reklámszövegekig minden elképzelhető módon megpróbálják lekötni az olvasók figyelmét. Vissza