Magyar Néprajz VII.

Előszó

A Magyar néprajz Folklór 3. kötetét tartja kezében az olvasó. Az előző-kettő a folklór klasszikus műfajait, a népköltészetet, valamint a magyar népzenét és a néptáncot mutatta be a legújabb kutatások tükrében. A jelen kötet a szellemi kultúra további területeit, a népszokásokat, a vallási néphagyományt és a néphitet ismerteti.
Az anyag tematikailag három nagy részre tagolódik. Az első a népszokások témaköre. Ezen belül először az emberi élet nagy fordulóihoz kapcsolódó szokásokkal foglalkoznak a tanulmányok, a születés, a házasságkötés és a teremtés alkalmaihoz kötődő hagyományos viselkedésformákkal. Ezután a jeles napok ünnepi szokásait ismertető fejezet következik, mely gazdag példaanyaggal mutatja be az esztendő napjaihoz fűződő szokásokat. Az esztendő jeles napjaihoz fűződő néphagyomány fontos része a dramatikus népszokások világa. Csupán a legutóbbi években készült el a népi színjátékok gazdag hagyományvilágának részletekbe menő elemzése, ennek sűrített változatát találja az olvasó kötetünkben.
Általában elmondható, hogy a legújabb eredmények összefoglalását tekintettük célunknak. Különösen vonatkozik ez a népi vallásosság különböző formáiról szóló fejezetekre. A több mint fél évszázaddal ezelőtt készült kézikönyv, A magyarság néprajza mindössze három oldalt szentelt a vallási néphagyomány ismertetésének. Ily módon a jelen kötet tanulmányai valóban újdonságot jelentenek a néprajz hazai történetében. A szerzők igen részletesen írnak a katolikusok, a görög katolikusok, a protestánsok, valamint a protestáns kisegyházak (nazarénusok, pabtisták, adventisták és mások) népies hitéletéről, vallási szokásairól, ünnepeiről és a vallási hagyományok mindennapokat befolyásoló szerepéről. Vissza