Ulisszesz azaz Homérosz Odisszeája

Előszó

Homérosz Odisszeája ihletője volt a magyar irodalomnak már a XVI. század óta. Arany és Petőfi is költői versenyben örökítették meg Homérosz-élményüket. Sok Homérosz-fordítás látott napvilágot magyar nyelven: költőink egyre színvonalasabb átültetésekben igyekeztek a kultúra-igényes olvasóközönséghez közelebb hozni "az emberiség normális gyermekkorának" (Marx kifejezése szerint) derűs világát.
Mészöly Gedeon Odisszea-fordítása érdekes kísérlet arra, hogy a magyar kultúrával még szorosabb kapcsolatba hozza Homérosz eposzát, amennyiben nem hexaméterben fordította, hanem alexandrinusban - felező tizenkettesben - ami a magyar eposzok (Toldi, János vitéz stb.) versformája. A fordító így magyarázza újszerű kísérletének motívumait: "Az Odisszeát szerzője nem művelődéstörténeti adattárnak szánta, hanem gyönyörködtető költeménynek. Igazi filológiai magyar fordítása csak az, mely a költői szépségeit a magyar olvasóval úgy érezteti, mint az eredeti éreztette évezredekkel ezelőtt az egykori görög hallgatóval. E célt úgy érhetem el, ha megtartom fordításomban az eredetiből azt, ami a költő alkotása, kifejezési eszközét pedig, az egyéni tehetséggel gazdagított, hagyományos görög epikai nyelvet és verselést helyettesítem a magyar epikai nyelvvel és verseléssel. Az Odisszea annyira minden kornak és nemzetnek szóló költemény, hogy igazi filológiai fordítása a nemzeti irodalmat - Homérosz érdeméből - a legszebb és legnemesebb művészi alkotással gazdagítja." Vissza