Előszó
Negyvenen, százan vagy háromszázan
majd átlapozzák ezt a könyvet
és nem lesz jobb és nem lesz könnyebb
egyikük sorsa sem»
Negyvenen, százan vagy háromszázan
néhány versen tán elringatják...
Tovább
Előszó
Negyvenen, százan vagy háromszázan
majd átlapozzák ezt a könyvet
és nem lesz jobb és nem lesz könnyebb
egyikük sorsa sem»
Negyvenen, százan vagy háromszázan
néhány versen tán elringatják
magukat — aztán elhajítják
unottan ezt a könyvet.
Negyvenen, százan vagy háromszázan —
ime ez minden: fanyar képek,
arcok, szemek s egy sápadt lélek
és gyermekkori tájak.
íme ez minden . . . hajolj kutam fölé:
elátkozott királyfi él a mélyben,
moszatruhás, megláthatod szemében
kicsiny családom, anyámat s öcsémet
Hajolj kutam fölé: egy táj ring ottan
s halottaink, mint ágak, összebúva
merengnek — s nézd: már por lepi és dudva
a sárga udvart, hol gyerekként éltem.
Vissza