Történelmi olvasókönyv III.

Előszó

Forrásszemelvény-gyűjteményünk harmadik kötete az egyetemes történelemnek 1640-1849 és Magyarország történetének 1526-1849 közötti korszakát öleli fel. Ezt egyrészről a polgári forradalmak és a munkásmozgalom kibontakozása, a klasszikus kapitalizmus gazdasági és társadalmi rendje, másfelől hazánk történetében a késői feudalizmus és a feudalizmus bomlása jellemzi. Mindkét vonatkozásban olyan évszázadokról van szó, melyek alapos, forrásokon alapuló ismerete nélkül aligha lehet megérteni az utolsó száz év történetét.
A kötet összeállítója, amikor források segítségével akarja megvilágítani ezt a fejlődési folyamatot, nem panaszkodhat arra, hogy nincs miből válogatnia. A középkorihoz képest rendkívül fejlett újkori hivatalszervezet, a születő bürokrácia megnyitotta a "tintafröcskölő századok" sorát, és megtömte anyagával a levéltárakat, a könyvnyomtatás találmányának az állam, az intézmények, a politikai pártok s a magánosok részéről való kiaknázása, általános felhasználása, átlábolhatatlan betűtengerrel árasztotta el a világot, s a születő közkönyvtárak polcain tíz- és százezer számra nőtt a könyvek száma. A feladat mégis nehéz, sőt bizonyos tekintetben nehezebb, mint a korábbi vagy akár az utóbbi korszakoknál. Egyrészt, mivel az anyag - mennyiségi sokszorozódása ellenére is - rendkívül egyoldalú maradt abban a tekintetben, hogy a források szinte kizárólag az uralkodó osztály tagjaitól valók, s az elnyomott osztályok, a jobbágyok, később a munkások csak ritkán, egy-egy panaszos levélben szólalnak meg közvetlenebbül, másrészt, mivel a források terjedelmének megnövekedése még jobban megnehezítette rövid és mégis kifejező részletek válogatását. Meg kell említenünk, hogy míg az ókorra és a középkorra, sőt nem egy tekintetben a legújabb korra is számos válogatás, chrestomatia jelent meg magyar nyelven, korszakunkra egyetlen ilyen természetű válogatás sem állt rendelkezésünkre, ami különösen az egyetemes történeti rész összeállítását nehezítette. Válogatásunkban sokféle forrástípus szerepel. Ezek egy része már a feudalizmus korábbi századaiban is ismert (pl. a törvények, oklevelek, krónikások, történetírók művei), nagyobb részük azonban teljesen új. (Ilyen az akták valóságos birodalma, a publicisztika, az újságírás és a memoárok irodalommal határos területe. Bevezetésünkben a közölt anyag legnagyobb részét kitevő új forráscsoportok áttekintését adjuk, fontossági sorrendben. Vissza