Universum I.

Előszó

Egy rémes utazás.

Az 1888-ik év júliusában adták át a forgalomnak azt a vasútvonalat, mely a nagy Canadian Pacific-Railroadot Manitobától egész Saskatchewanig meghosszabbította. Ez a terjeszkedés nagy áldás volt a távoli nyugatra; oly területek nyíltak meg ezáltal, melyek eddigelé egészen kívül estek a nagy kereskedelmi vonalokon és az ország középpontjaival is csak nagyon gyönge és rendezetlen összeköttetésben lehettek. Azoknak a területeknek kiviteli cikke leginkább csak állatbőr és szűcsárú volt, míg a bevitel a fegyverekre, munícióra, szerszámokra, szövőipari cikkekre és mindenféle ócskaságra szorítkozott. Amellett az ország legnagyobb része termékeny is volt, s nagymennyiségű gabonát és gyapjút vihetett volna a kereskedelembe, ha számára a piacok elérhetők lettek volna. S most az új vasútvonal megnyitotta ezeknek az utat és nemcsak arra volt remény, hogy a termelés, mely eddig csak a legszükségesebbre szorítkozott, erősen fog emelkedni, hanem még első sorban arra is, hogy az így megnyílt területek majd telepeseket fognak odacsábítgatni.
Ez a körülmény és mindenekelőtt még az is, hogy a Blue Mountainsben nagykiterjedésű ezüsttartalmú réztelepeket fedeztek fel, arra birta a kormányzóságot, hogy a tervbe vett óriási művet, melylyel a száraz földet egész a Csendes Óceánig egy vasútvonallal át akarta szelni, gyorsabban és erélyesebben folytassa, mint a hogy eredetileg tervezte. Vissza