Letűnt világ I-II.

Előszó

Részlet:
Az amerikai fiút Lanning Buddnak hívták. Mindenki csak Lannynek szólította. Kellemes név, könnyű kiejteni. Svájcban született és élete legnagyobb részét a francia Riviérán töltötte. Sohasem kelt át a tengeren, de azért amerikainak vallotta magát, mert apja és anyja az volt. Sokat utazgatott és jelenleg egy kis faluban lakott Drezda környékén. Anyja egy időre itt hagyta, míg yachtkirándulásra ment a norvég fjordokhoz. Lanny nem bánta, megszokta hogy itt-ott egyedül legyen. Tudott bánni mindenféle emberekkel, bármilyen nációhoz tartozzanak is. Megette ételüket, megtanult pár szót a nyelvükön és meghallgatta különös élettörténetüket.
Lanny tizenhárom éves volt. Nagyra nőtt, de a sok tánctól teste nyulánk és kecses maradt. Hullámos barna haját hosszan viselte. Fiúknál ez volt akkor a divat. Ha haja szemébe hullott, fejét hátravetette. Szeme szintén barna volt és kiváncsian tekintett a világba, bárhol járt. Most biztos volt benne, hogy Hellerau a legkellemesebb hely a világon és nincs gyönyörűbb, mint az Ünnepi Játékoknak ez a napján.
Magas fennsíkon nagy fehér templom állott, sima kerek oszlopokkal. A föld minden részéből - ahol a művészetet szeretik és ápolják - tódultak ide az emberek. Eljöttek a divatnak hódolók, de elsősorban a művészek: írók, kritikusok, zenészek, színészek, rendezők. Annyi híresség, hogy lehetetlen volt számon tartani. Vissza