Pirkadás

Fülszöveg

Az író mondja könyvéről:
Egy régi, távoli-keleti mese szerint egyszer két kecskebéka a tejfölösköcsögbe esett. Az egyik - a borúlátó - "végem, nincs menekvés" jelszóval elhagyta magát, a fenékre süllyedt, és meg is fulladt a jámbor. A másik viszont addig evickélt, addig kapálódzott - bár nem tudta, mi lesz a nagy evickélés eredménye -, amig vajjá nem taposta maga alatt a tejfölt, és ki is ugrott a köcsögből, mert volt honnan elrugaszkodnia. Harminc esztendeje: fölszabadulásunk viharos tavaszán jómagam is így jártam valahogy. Széplélek, máról holnapra élő poétasüvölvény voltam, majd olyan katonaszökevény, akit nem a tudatosan kockáztató bátorság, hanem a vakmerőség vezérelt haza a szülőföldjére. Ott aztán - egyik napról a másikra - azt kellett észrevennem, hogy én: a gyökértelen, az addig javarészt csak magamért élő szellemi inségmunkás, röpiratot fogalmazok, földet osztok, közellátási problémákkal birkózom, egy olyan harci közösség tagjaként, amely a saját boldogulását csakis a mások boldogulásával együtt tudja elképzelni. Hogyan és miért történt ez? Velem együtt egy egész nemzedék: a fényes szellők nemzedéke miféle külső erők és belső parancsok hatására vállalta, hogy rendet teremt a romokon, rendet és új világot a régi helyén? Ezekre a kérdésekre próbál felelni könyvem, olyan körképet festve 1945 tavaszáról, amelyen a saját ifjonti önarcképem is sokszor átdereng. Vissza