Űrfelvételek alkalmazása a földtudományokban

Előszó

Már az 1940-es évek végén, a ballisztikus rakéták mérőfejébe épített fényképezőgépekkel, 150-200 km magasságból, majd az első mesterséges holdakról és űrhajókról készített fényképfelvételek megmutatták, hogy ezek a felvételek, nagy terület szinoptikus látása folytán, bizonyos hasznos információkat adnak, olyanokat is, amelyek a földfelszíni észlelések vagy a repülőgép-felvételek értékelése során nem jelentkeznek. Az 1972. június 23-án felbocsátott ERTS I lehetővé tette egyes távérzékelő módszerek általánosabb bevezetését a földtudományi kutatásokba.
A remote sensing módszere a teljes elektromágneses spektrumot felhasználva igyekeznek a Földről a földtudományok számára hasznos információkat gyűjteni. A jegyzet röviden összefoglalja a remote sensing módszereket és azok földtudományi alkalmazási lehetőségeit. Ismerteti az ERTS technikai jellemzőit, amelynek szenzorai az elektromágneses spektrum egyes látható sávjait és közeli infravörös sávját használják. Leírja az ERTS-felvételek technikai kiértékelési módszereit. Összefoglalja az ERTS-felvételek kiértékelésének alapjait az egyes földtudományok (hidrológia, földtan, meteorológia) területén. Ismerteti a hasonló szovjet kisérleteket, a Skylab program és a második földtudományi ERTS műhold várható földtudományi jelentőségét.
A jegyzethez felhasználtam az Asztronautikai Közlemények Földfelszíni és meteorológiai megfigyelések a világűrből c. számának egyes cikkeit. Vissza