Úrnak szolgái

Előszó

Részlet a könyvből:

Az elnehezült testű, várandós asszony már reggel érezte, hogy itt van az ideje. Amikor az ököristállóban leszórt szalmán sötét hajnalban felrázta az ura, hogy: menjünk, anyjok!, az első megmozdulásnál tudta, hogy mánál tovább nem viszi. A szíve alatt hordozott élet megindult, hogy világra jöjjön. Úgy érezte, hogy hideg borzongatja, aztán forróság öntötte el, hogy merő víz lett rajta az alsóruha. Azután millió éles, kegyetlen köröm kezdte csipkedni, hogy szinte feljajdult bele. De erőt vett magán és a fájdalmán. Nem lehet. Nem lehet most betegnek lenni. Vagy legalábbis ki kell húzni a legutolsó pillanatig. Ebben a drága dologidőben egyetlen percet sem lehet eltékozolni. Aratás van, az élet betakarításának pótolhatatlan ideje. Esztendőre való kenyérről van szó. Esztendeig olyan vastag lesz a karaj kenyér, amilyenre most szabják. Ha nem igyekeznek, vékony, ha nem lankadnak a hajrában, esztendőre elvetik a gondját. Nekik meg különben is időhöz kötött szerződésük van. Tíz nap alatt tíz holdat, öt láncaljat kell levágniuk. Ha le nem vágják, tizenegyedik nap más áll a rendbe. Másé lesz a tized. Ezért kell húzni a lefekvés idejét. Mert a tíz napnak meg kell felelni. Becsület is függ tőle, mert máskor úgy kapnak majd megint aratnivalót, meg a kenyér gondja függ tőle. Marokszedőt nem fogadhatnak, mert az drága, elkéri a nehéz kereset egyharmadát is, válogatós is, azt se tudja az ember, mit tegyen elébe, így aztán ő állott be az ura után a rendbe. Hátha megsegíti az Isten. Hátha kibírja. Isszonvú nehéz ugyan kilenc hónapos teherrel hajladozni, dolgozni hajnaltól hajnalig, de más is kibírta már. Hátha ő is. Nem bírta ki. Vissza

Fülszöveg

Rozzant fedelű parasztházból Isten szolgálatának roppant méltósága felé indult egy emberélet. Roppant végletek között hányódik, végre is a harctéren átéli a hozzá lenyúló Isten revelációját. Amint azonban nehéz akadályokon át eljut egy kis falusi templom mózesszékéig, halványul ennek a revelációnak fényözöne.
Farkas László emelkedett felfogású, eleven ábrázoló erejű regénye, Úrnak szolgái, azt mutatja meg a feszülten érdekes cselekmény friss gördülése során, hogyan ütközik az Úr útjain kereső minduntalan az emberi indulatok, sorsok, vétkek és bűnök botladozó akadályaiba. Miként vigyorog fel az Úr szolgájának mindennapi útján a testi vágy, a pénz, az áskálódás, a világi érvényesülés, a kapzsiság ördöge. Milyen módon hiúsulnak meg az égi nagy szándékok, tiszta akarások a hétköznapok sivatagjában, a mindennapi tülekedés mocsarában, a «lehet» és «nem lehet» két malomköve között, a szabályok és paragrafusok útvesztőjében. De végül is a küzdelmekből diadalmasan emelkedik a bajok fölé az emberibb ember, a dús élet igaz értelmét megtalált férfi, férj és apa, aki egyben most már és ezen túl méltó és igaz szolgája Urának. S e lélekpálya háttere: változó korunk zsúfolt eseményei s az utolsó rögéig mélyen magyar vidék, ízes alakjainak tarkaságával, hősi eposznak is beillő mindennapjaival. Vissza